Az utolsó család

Az utolsó család a legkevésbé sem életrajzi film, hanem különleges családi tabló, amely egy rendkívül fura famílián keresztül mutatja be az életet a keleti blokkban – anélkül, hogy bármilyen formában is politizálna. A fanyar humorú és drámai mozi bejárta a világ filmfesztiváljait: Locarnóban a legjobb színésznek járó díjat nyerte, Chicagóban a művészeti rendezést és a fényképezést ismerték el, míg a Lengyel Filmfesztiválon a legjobb film, színész és színésznő, valamint a közönség elismerését kapta.

Amilyen különleges volt a lengyel Beksiński család élete, olyan rendkívüli a róluk készült film is. A hetvenes évek közepétől harminc éven keresztül követjük a szürrealista festményeivel nemzetközi hírnevet szerző apát, a nyolcvanas években kultuszstátuszba kerülő DJ és rádiós műsorvezető fiút és a család nőtagjait, akik valahogy próbálják elviselni az excentrikus férfiakat. Lengyelország természetesen rengeteget változott ezekben az évtizedekben, de mi csak a családon keresztül, nagyrészt egy lakótelep két lakásából látjuk a szükségállapotot vagy a rendszerváltást.