Bornyitó fogtechnikus és vuvuzelázó Lovasi
Az EFOTT zárónapja teltházat hozott, legalábbis nem sok szabad négyzetcenti maradt Orfűn szombaton. A Kowalsky meg a Vega és a Kispál és a Borz vette birtokba utoljára a nagyszínpadot. Előttük a Belga bazmegolt, utánuk pedig az OTP junior sátorban az új Anima SS csinálta a bulit.
„Sziasztok! Van dugóhúzótok?” – megyek oda fotós kollegámmal egy fiatal párhoz az orfűi tó partján. Szombat délután, még mindig hőség. „Dugóhúzónk nincs, de szívesen belenyomom az üvegbe a dugót, ha úgy jó.” „Persze, oké.” – örülünk a megmentőnknek, aki csupasz mutatóujjával belelöki a dugót az üvegbe. Nem gyenge, az én ujjam valószínű az út elején kettéroppant volna… „Harcművész vagy?” – kérdezzük, miközben törölgeti a kifröccsent bort a kezéről. „Nem – mosolyog – fogtechnikus.” Köszi, nincs mit, további szép estét, ciao. Leülés a meleg kőre, láblógatás a szabad este felé. A nap szépen lemegy, felettünk siklóernyővel kalandoznak. A nagyszínpadról kihallatszik a Belga káromkodása, ez már nem az a banda, amiért megszerettük anno. Aztán közeledik az idő, így útra kelünk. Maradék bort be egy fa mellé, jó lesz később.
Press a nyakban, diktafon az övtáskában, Kowalsky pedig csinálja a szív forradalmát. Mindegyik lemezről találunk számot a koncerten, az újról is játszanak néhányat. Keményen szól Cha-Cha gitárja, Jimmy hozza a szokásos basszust, és Sóder sem kíméli a bőröket és cintányérokat. Kowa arról énekel, amit mélyen mindannyian tudunk, csak van ki előbb, van ki később tudatosítja magát a tudást. A fülbemászó popba öltöztetett pozitív életszemlélet és filozófia szól a dalokból. Aztán visszataps, és Új templom épül Orfűn. Jön a Kispál-beállás, mi meg nyomás hátra, Kowalsky-interjú készülőben. Ezt most kihagyjuk, ez a cikk nem erről szól, a beszélgetés külön téma, mely a kulturcafe.hu interjúk menüjébe kerül.
És akkor Kispál. A feloszlás utáni koncertek egyike, amelyen egyáltalán nem érződik, hogy ez a csapat már eldöntötte, hogy nem folytatja tovább. Rengeteg régi sláger, együtt mozgó és éneklő közönség. Lépni nem lehet a nagyszínpad környezetében. A kivetítőkön Lovasi, aki ugyanazzal a beleéléssel énekel és tépi a húrokat, mint anno, aztán Kispál, aki cigivel a szájában, a pocakján gitározva adja a dallamokat a számok alá. És előkerül egy vuvuzela. Mindenhol ott van a vb óta ez az őrült „hangképző eszköz.” Szóval ott egy vuvuzela az első sorok egyikében, erre Lovasi leugrik a magas színpadról, majd néhány másodperc múlva nagy nehezen vissza is mászik, kezében a sárga csővel. A megfújása elsőre kicsit nehezen megy, de aztán odahívja egyik zenész kollegáját, aki végigjátszik vele egy egész lírai dalt. Sikerült tehát több hangon is megszólaltatni a vuvuzelát, lényegében hangszert csináltak belőle. Két hosszú órán át szeli Orfű levegőjét a Kispál-feeling, majd több ráadásszám. Ilyenek, mint a Hang és fény, Az életben… Fergeteges két koncert, fergeteges fesztiválzárás.
De még nincs vége! A buli megy tovább, az OTP junior sátorban – mire felérünk – épp kezdődik az Anima Sound System koncertje, melyen elsősorban az új lemezt mutatják be, de hallunk pár régi nagy slágert is. A zene mindenhol dübörög tovább, még mindig temérdek sátor áll a táncolók rendelkezésére. Mi viszont már elfáradtunk, hogy irány a csomagmegőrző, hátizsák ki, EFOTT-buszra fel, és irány Pécs. Ez volt 2010-ben, jövőre találkozunk máshol!
[stanley]
