Minden a feje tetejére áll a Hotel Mimóza előadásban

A Turay Ida Színház műsorán lévő Hotel Mimóza című darab egyet jelent a szellemes, ízléses és intelligens szórakozással, amit a hazai változat is igazol. A darabot Nemlaha György fordította, Mikó István rendezte. A nevetőizmainkat gyakran próbára tevő események szereplői beleadnak apait, anyait, élvezik a játékot, a szerepeiket. Náluk jobban csak mi lubickolunk a kapott élményekben, pompásan szórakozunk.

A vígjáték főhőse, a jóképű, házasságban élő és az átlagosnál jóval kreatívabb filmrendező, Francois, akinek a hűség az Achilles-sarka. Szerelme Magali is házasságban él, de éppen szabad, mint a madár, mert a férje, aki egy tengeralattjáró parancsnoka, három hónapos szolgálaton van. A felhőtlen boldogságban ejtőző párral, a francia Riviéra egyik pazar villájában találkozunk, ahol Magali a ház asszonya, Francois pedig inspirációkat keres új filmjéhez, pontosabban ezzel az ürüggyel hagyta maga mögött párizsi életét és feleségét. A rendkívül éles eszű rendezőnek nem lehet oka panaszra, nem éppen ingerszegény időszak következik az életében, amikor a felesége, Cécile értesíti, hamarosan repülőre ül és meglátogatja. A tilosban járó férfi hűtlenségére persze nem derülhet fény, ezért szédületes sebességgel szállodává alakítja barátnője villáját. A pazar környezet, a hívogató feliratok számos nyaraló érdeklődését is felkeltik, bejelentkeznek a hotelbe, amitől fenekestül fordul fel a korábban nyugalmat árasztó ház élete, és ha Cécile látogatása nem lenne elég a fenyegető katasztrófához, váratlanul betoppan Magali férje, a tengeralattjáró parancsnok is.

Remek ritmusban követik egymást az események, egyik lehetetlen helyzet követi a másikat, ami egy pillanatra sem hozza zavarba a Kurkó J. Kristóf által játszott Francois-t. Nincs az a faramuci helyzet, amiből ne tudná kivágni magát, akár a szerelme, akár a felesége állítja elé. Kurkó J. Kristóf ebben a szerepében is bravúros, ellenállhatatlan, nem lehet rá haragudni, még az olyan helyzetekben sem, amelyekről kis távolságtartással azt mondanánk, ez már túlzás, de neki elhisszük, tőle elfogadjuk. Magali, a mindig bájos Bódi Barbara, aki a váratlan helyzetekbe sem veszíti el a fejét, hol finom, hol csípős humorral hidalja át, amikor megoldhatatlan feladatok elé állítják az események, kommentárjai felszabadult nevetésre ingerlik a publikumot. A kikapós férj nejét Cécile-t, Détár Enikő játssza remekül, aki olykor maga sem tudja, sírjon vagy nevessen az egyre hihetetlenebb helyzetekbe kerülve. A hófehér, ropogósra vasalt, egyenruhájában megjelenő Charles-Henri Martigue tengeralattjáró parancsnokot pedig úgy játssza Győri Péter, hogy nem ismerünk nála hitelesebb tengerészt.

A tekervényes történetbe számos új színt hoznak a szállóvendégek is, például Legris úr, akit Mikó István a tőle megszokott magával ragadó könnyedséggel játszik, és aki érkezésekor még úgy véli, fabatkát sem ér az élete, de persze a Hotel Mimózában, Paquerette az utcalány – Steinkohl Erika elismerésreméltó alakítása –, hathatós segítségével ő is rátalál az élet napos oldalára. Minden vendég története egy-egy életkép, miközben a helyzet folyamatosan bonyolódik, ám a rendező szeme sem rebben, nem ismer lehetetlent, mindenre talál megoldást, kifogyhatatlan az ötletekből, elhárít minden akadályt. Az előadás végére úgy tűnik, visszatér a villa élete a szokásos medrébe, a házastársukhoz hűtlen szeretők megússzák a lelepleződést. Úgy tűnik, ám nem egészen ez történik, mert hátravan még a csattanó.

Pavlovics Ágota
Fotó: Hurta Hajnalka