A komolyzenénél nincsen hatásosabb nyugtató
A klasszikus zene bizonyítottan jótékonyan hat az idegrendszerre, kiegyenesíti azokat a bizonyos ingerületi görbéket, amiket mi csak stresszként érzékelünk. Ahogy az idegi pontok lelazulnak, és az összekapcsolódó áramkörök kihunynak, úgy tapasztalható meg testi szinten a nyugalom, a béke megérkezése.
Amikor utazásra hangolódunk, akkor érdemes bekészíteni az autóba néhány olyan klasszikus zeneművet, ami kipróbált módon jótékonyan befolyásolja a kedvünket. Azért az fontos, hogy altató, elandalító hatású darabokkal ne próbálkozzunk, mert nem cél a kormány mögötti szundikálás, de a stresszelűző dallamokat ne felejtsük otthon.
Ha a belváros dugói vörös fejű szörnyetegekké átkoznak minket…
A közlekedési anomáliák, a szemmel látható szabálytalanságok és önmagában a dugó, az araszolva haladás ténye megkurtíthatja amúgy is csekély mértékben rendelkezésre álló türelmünket. Egy idő után, viszonylag hamar, azon kaphatjuk magunkat, hogy szinte szétrobban a fejünk a dühtől és legszívesebben világgá kiáltanánk, hogy mennyire elegünk van. Persze mindezt nem ennyire szofisztikáltan.
Nyugtatók bekapkodása, és heves gesztusok mutogatása helyett a komolyzene ebben az élethelyzetben is csodákra képes.
Az autóban felhangzó idegeket nyugtató táncba szólító hangjegyek békés burkot teremtenek. Pár perc után a görcsös, tónusos izomzat ellazul és a szervezet egésze kiengedi a feszültséget. Ám nem az előbbihez hasonló, romboló módon, hanem egyszerű elengedéssel.
Az idegesség, türelmetlenség, feszültség helyét pedig átveszi a nyugalom, és a zene közvetítette érzések. Ha olyan művet választottunk, ami szeretetről, elfogadásról és háláról zeng, akkor ezek azok az érzelmek, amelyek átveszik felettünk a hatalmat.
Ha idegőrlő a monotónia…
Hosszú utazások alkalmával kifejezetten fárasztóvá válhat a gáz-fék-kuplung háromszög taposása. És ha az útszakasz maga is unalmas, egyhangú, akkor könnyen azon kaphatja magát az ember, hogy inkább rátapos a gázra, hogy hamarabb túllessen az egészen.
Ez, azonban nem biztonságos stratégia, így érdemes a komolyzenét segítségül hívni, mely tempomattá változhat. Ha ugyanis érzékeinket a szimfóniákra fordítjuk, akkor máris messzire száműzhetjük az unalom rosszra csábító árnyát.
Ha "maradj otthon" üzemmódban élünk…
A klasszikus zene egzotikus tájakra, soha nem látott vidékekre repíthet el minket. A zene szárnyain repülve megtapasztalhatjuk a szabadságot, a korlátlanságot. Átélhetjük a kerek egészet, az egész-séget.
