Folytatódik a Presser-életmű
Presser Gábor még első könyvében jelezte, hogy eleve kétrészes kötetet tervez, volt és van miről mesélni. A második rész 424 oldalas, a memoár ezzel lett teljes. Az pedig nem kérdés, hogy ez szintén bestseller lesz, ahogyan az első is – szép teljesítmény ahhoz képest, hogy akkor még elsőkötetes szerzőről beszéltünk. A nem mindennapi életút történetei még tovább kalauzolják az olvasót a gondolkodó művész emlékeiben.
Baráti kapcsolatok, humor, kortörténet, világhírű zenészek, színfalak mögötti élet, egyszóval mindaz, ami az első könyvben már nem kapott helyet. A két kötet együtt válik egy különleges életrajzi gyűjteménnyé.
Különleges zenei időutazás
Nem szükséges ahhoz LGT rajongóknak lenni, hogy megértsük a könyv 22 fejezetét, hiszen mindegyik fejezet egyedi a maga nemében.
Olvashatunk arról, hogy Erdős Péter 1988-ban egy amolyan, mai szóval stand-up estet csinált. Doktorúr – így hívta Presser, amikor a „fake news”-t elterjesztette róluk. Sajnos akkoriban nem minden dalukat hagyta jóvá, köszönhetően a hatalommal való jó kapcsolatának. A Doktorúr saját csapatával gyártott különböző cikkeket az akkori médiának. Mondhatni bármit megtehetett, hiszen az 1980-as években a Hungaroton volt az egyetlen hanglemezkiadó hazánkban.
Presser Gábor mostani könyvében is össze-vissza vándorol az időben. Megtudhatjuk például, hogy a Kossuth-díját a 93 éves anyukája vette át egy malőr miatt 2003-ban. Majd 1994-ben együtt ragadott zongorabillentyűt Kocsis Zoltánnal. A különleges sztorik és anekdoták mellett a kötetben több helyen is találunk QR-kódot, amelyre kattintva (ha az okostelefonunkon van ilyen applikáció) egy-egy dalt vagy a témához kapcsolódó klipet, illetve kisfilmet tekinthetünk meg.
Zoránnak külön fejezetet szentelt az író, hiszen nagyon jó barátok és 45 éve dolgoznak együtt, aminek a sikere az, hogy az első Zorán-albumnál minden fontos dolgot meg tudtak beszélni. 106 dalt írt neki Presser, ebből tízet eredetileg teljesen más előadónak szántak. A QR-kódra klikkelve a teljes dallistát elolvashatjuk.
Szóba kerül még a 2017-es Kanye West „Gyöngyhajú lány” plágium per is, ahol a szerző utoljára viselt nyakkendőt, méghozzá csokornyakkendőt szürke bársonyzakóval. Érdekesség, hogy a tárgyalás 9 óra és 21 perc volt, ahol az ügyvédek mindenféle szemszögből közelítették meg a témát. Nem ez volt az egyedüli dallopás, készült egy orosz verzió is, amely szintén meghallgatható egy QR-kódra kattintva.
Ismét ugrunk egyet az időben: 2020-ban az akkori SZFE-n Hegedűs D. Géza felkérte, hogy tanítson zenét az egyetemen. Másik érdekesség, hogy bár mindketten a Vígszínház tagjai, együtt még nem dolgoztak.
Ismét a múlt: 1982-ben az LGT-t kitiltották az akkori NDK-ból, a könyvében Presser ezt viccesen pont fordítva írja le. Ami az egészben a furcsa, hogy a mai napig nincs rá indok, hogy miért történt mindez.
Lehetne még hosszasan sorolni az elért sikereket, teltházas koncerteket már Presser név alatt. A kétkötetes szerző sorai viszont mindent összegeznek: „Könyvek, dalszövegek, a tablet, a régi spirálos füzetek – és a zongora. Most akkor mi legyen az első hang?”
Aki tehát kíváncsi egy olyan zeneszerző művész életére, aki, ha nyugaton született volna, világsztár lenne, akkor a kétkötetes, „az élet írta” memoár jó választás.
