Kocsis Noémi - "Veszprém, patakpart a kedvenc helyeim egyike!"

A szerző eredetileg újságíró, tehát van tapasztalata az élmények gyűjtésében. Első, leginkább szépirodalmi regénye 2013-ban jelent meg és korábban nem gondolkodott útikönyvíráson. Kocsis Noémi szeret utazni és felfedezni hazánk rejtett értékeit ezért adta magát az ötlet, hogy elkészüljön a Bakancslista Magyarország - 777 lenyűgöző hazai kaland és úti cél. A kötetről és új regénytervéről is beszélgettünk.

Miért pont 777 hely?
Az nemzetközi Bakancslista kötet, amely nálunk is megjelent, ezer úti célt tartalmaz. Ez impozáns szám, ám utánanézve elég sok olyan véleményt találtam, hogy "kilóra" bizony nagyon nehéz egy ilyen könyv, nehéz tartani, lapozgatni, ezt nem kedvelték benne az olvasók - ami szomorú, hiszen tartalmát tekintve amúgy impozáns kötet. Azt már az első anyaggyűjtéseknél láttam, hogy a tervezett könyvemben biztosan több helyszínt tudnék szerepeltetni, mint pl. 500. A további kerek számok nem igazán mondanak sokat a legtöbbünknek, a 666 nyilván teljesen másra utalna, a 888 szintén. Ha 999-et szedtem volna össze, joggal vetődik fel, miért nem voltam képes még egyetlen egyet hozzátenni? Ha belegondolok, lényegében a 777 maradt az egyetlen vállalható megoldásnak.:-)

Ha kettő helyszínt kéne választanod a könyvből, melyek lennének azok?
Kettő igen nehéz lenne kifilézni belőle, de legyen: 1. A sátoraljaújhelyi bobpálya (magas hegy, hosszú út felfelé, sokáig tartó, sikongós száguldás lefelé). 2. Veszprém, patakpart, könyves szekrény, papírból hajtogatott kishajó eregetése, közben fröccsözés.

Hogyan lettél író és miért pont útikönyv a második könyved?
Eredetileg újságíró vagyok, abban tevékenykedtem az elmúlt jó sok évben: napilapoztam, voltam tévés és rádiós szerkesztő. A szépirodalom végig ott volt a közelemben, csak az időhiány miatt került másodhegedűs szerepbe, végül beváltottam a későn érő írók sorsát: csak 2013-ban jelent meg az első könyvem, egy 18. századba kalauzoló regény (A dajka). Különösebben nem terveztem útikönyvet írni, a Scolar első ilyen kötete kapcsán merült fel bennem, hogy szépek, szépek ezek az ausztrál, meg ázsiai kalandozások a könyvben, de mennyire megérdemelnénk mi, magyarok is egy ilyen szép kiállítású, átfogó kalandkönyvet...

A könyvben leírtakat saját forrásból merítetted? Végigjártad a helyszíneket?
A válaszom igen és nem. Idevágó oldalak, honlapok, könyvek, újságok, blogok, internetes vélemények, ajánlók, szakszövegek,kommentek százait, sőt, talán ezreit néztem át, hogy ne pusztán a saját véleményem jelenjen meg erőltetetten a kötetben. Sok olyan kaland van, amit egynél többször, akár tucatszor magam is megéltem, megpróbáltam - és vannak olyanok is, amelyek mások lelkesítő leírása miatt kerülhettek be a kötetbe. Én sajnos nagyon félek a sötét mélységekben, így pl. a Gellérthegy alatti forrásoknál kipróbálható palackos merülőbúvárkodás nem jöhet szóba nálam, viszont azt átérzem, hogy olyan kaland lehet, amelyet soha életében nem felejt el az ember - az én félelmem miatt nyilván kár lenne, ha mások kihagynák, éppen ezért természetesen bekerült a kötetbe.

Mennyi idő egy ilyen részletes és sokoldalú úti kötet írása?
Hónapok, mert összetett a munka: egyszerre gyűjtesz anyagot, írsz és ellenőrzöl. Minden egyes kétséges pontot (nyitva tartási idő, ár, esetleges felújítás terve) részletesen, telefonon is leellenőriztünk (ebben két kedves családtag segített).

Ha éppen nem írsz vagy utazol, akkor mivel kapcsolódsz ki?
Olvasok, nagyon sokszor éppen az utazásról, utakról. Legutóbb pl. Linda Fischer könyvét olvastam: ő tehetős amerikai asszonyként Budapesten járt pár éve, s egy budai antikváriumban megvásárolt egy 110 éves emlékkönyvet, majd -többször visszatérve hozzánk - megpróbálta felderíteni, ki is volt az a titokzatos hölgy, akinek emlékkönyvébe az 1910-es években olyan szorgalmasan írogatták be bátorító üzeneteiket az ismerősei...

Milyen témájú lesz a következő könyved?
Regényt tervezek, mai történetet. Túl sokat nem szeretek előre beszélni ilyesmikről, mert azt vettem észre, hogy ha elkiabálom, csak azért sem jön össze.

Fotók: Molnár Artúr