Csiby Gergely: „Szerencsés helyzet, hogy sok mindennel foglalkozhatom”

Az idei év komoly változást és egyben örömteli fordulatot hozott Csiby Gergely szakmai életében, ugyanis a fiatal színművész már a Pesti Magyar Színház társulatát erősíti. Ráadásul egy különleges bemutatóval kezdte az évadot, most pedig már a következő premierjére készül, merthogy egy vendégszereplés is színesíti a szezonját. Így bőven volt miről beszélgetnünk...

Az előző évad végén a Vígszínházból szerződtél át a Hevesi Sándor téri teátrumba. Sokat dilemmáztál, mielőtt a váltás mellett döntöttél?
Két nap leforgása alatt játszódott le bennem az egész. Hála istennek, azóta különösen jól alakultak a dolgaim, van mit csinálnom, több helyen is számítanak rám. Pályakezdőként számomra az volt a legfontosabb, hogy színészileg fejlődjek, izgalmas emberekkel találkozzam és inspiráló munkákban vegyek részt, amelyek előre visznek.

A Pesti Magyar Színházban mondhatni ismerős terepre csöppentél.
Annak idején egy évet töltöttem ott az Akadémián, úgyhogy valamelyest ismertem azt a közeget, ugyanakkor sok minden megváltozott azóta. Többek között történt egy igazgatóváltás, és azzal együtt egy arculatváltás. Tetszett, hogy elkezdték erősíteni a családi színház profiljukat, és egyre hangsúlyosabb az ifjúsági irány. Mivel a Színház- és Filmművészeti Egyetemen a bábszínész szakirányon végeztem, nem áll távol tőlem a színház által célba vett gyermek és ifjúsági vonal. Azt gondoltam, hogy az új arculat új lehetőségeket hozhat, olyan feladatokat, amelyek a fejlődésemet szolgálják.

A Sinkovits Imre Színpadon október elején mutattátok be a Holnapelőtt című offline-thrillert. Műfaját tekintve nem egy klasszikus produkcióról van szó.
Valóban nem, de mindig örülök, amikor ezek a főleg filmekből ismerős műfajok, pl. a sci-fi, vagy a thriller beszivárognak a színházba, mert ezek hasznos és izgalmas formai próbálkozások lehetnek.

Gémes Antossal és Kovács Pankával játszol ebben a háromszemélyes előadásban. Hogy ment a közös munka?
Annak idején Antos volt az egyik osztályfőnököm a színiakadémián. Jól tudunk együttműködni, és hamar kiderült, hogy eléggé hasonló a humorunk. Pankára is nagyon kíváncsi voltam, először dolgoztunk együtt, de könnyen megtaláltuk a közös hangot.

A szerepedhez hogy viszonyultál?
Első olvasásra nem igazán tudtam mit kezdeni a figurával. Persze, szerencsére nem az olvasópróbán kellett elkészülni...(nevet) Bár nagyon feszített volt a tempó, és öt hétig mintha végig főpróbahetünk lett volna. Norbi karaktere a szerencsétlen, „nyomi” fiú az iskolában, aki kedves ugyan, de mindig mindenki beletörli a lábát. Karakteres jellemet akartam ábrázolni, miközben Illés, az előadás rendezőjeként arra próbált rávezetni, hogy Norbi sokkal inkább egy egyes szám első személyből megszólaló, igazi történettel rendelkező fiú legyen, kevésbé kell karakterizálni. Voltak nehéz időszakai a próbafolyamatnak. A második hét végén azt éreztem, hogy se magammal nem tudok dolgozni, se a rendezővel. Nem tudok feloldódni a folyamatban, nem tudom megcsinálni azokat a dolgokat, amiket kér. Lenulláztam saját magamat, nem mertem kellőképpen megnyílni, és megmaradtam a gyáva színész állapotában, aki nem mer rossz lenni. A félelem, a megfelelési kényszer, zavar, szorongás... Ki tudja? Folytonos munka az embernek saját magán.... Aztán két rosszul sikerült próba után vettem egy nagy levegőt, és másnap már úgy mentem be próbára, hogy oké, elértem a nullapontot, és elkezdem újraépíteni. Alighogy Illéssel egy hullámhosszra kerültünk, érteni kezdtem és meg is tudtam csinálni azt, amit kért.

Számodra leginkább miről szól ez az apokaliptikus bújócska?
Az előadásnak több rétege van, ezek közül nehéz egyvalamit kiemelni. Amiről leginkább szól, azt Illés fogalmazta meg nagyon frappánsan az egyik közönségtalálkozón. Szerinte - és ezzel a gondolattal egyetértve, szerintem is - a Holnapelőtt arra keresi a választ, hogy meddig mehet el az ember a másik manipulálásában. A generációk közötti különbség is erősen hangsúlyos az előadásban, illetve azok a jelentősebb társadalmi kérdések, amiről ma, 2019-ben Magyarországon az emberek beszélnek.

Túl vagy az évad első premierjén, és hamarosan újra próbálni kezdesz.
A Rózsavölgyi Szalonban december 12-én mutatjuk be a Végszó című darabot, Dicső Dániel rendezésében. Még vígszínházasként sokat hallottam a Szalonról: két kollégám-barátom, Fesztbaum Béla és Józan László is játszik ott. Kíváncsian várom a próbaidőszakot, a munka igazán izgalmasnak ígérkezik, már csak azért is, mert nagyszerű kollégákkal állhatok egy színpadon: Gálvölgyi Jánossal, Györgyi Annával, Bajor Lilivel és Kovács Mátéval. Lilit régóta ismerem, jó barátok vagyunk, dolgoztunk is már együtt.

A TV2-n október közepén ért véget az Innovátor című vasárnapi magazin, amelyben műsorvezetőként közreműködtél. Hogy tetszett a tévés kirándulás?
Mindig a színház az első számú, és mindenekelőtt színészként szeretnék minél több oldalamról megmutatkozni, de érdekelnek az olyan szakmán kívüli lehetőségek is, amikben kipróbálhatom magam. Így jött a műsorvezetés is. Az Innovátor-ban magyar kutatók fejlesztéseit, vállalkozások érdekes és figyelemre méltó újításait, műszaki megoldásait mutattuk be, és bár kezdő műsorvezetőként nyilván nem egy tudományos műsort vezetni a legegyszerűbb, mégis élveztem a feladatot, jó volt belekóstolni, és sok mindent tanultam a forgatások alatt. A műsorvezetőtársam, Stohl Luca nagyon jó barátom, úgyhogy örömmel mondtam igent a televíziós felkérésre.

A színészi munkáid mellett a kezdetektől fogva tanítasz a Sztalker Suliban, és az Equus kör alapítójaként aktívan közreműködsz a lovasokból és művészekből álló nyitott közösségetekben: kurzusokat, önfejlesztő lovas tábort szervezel. Ha valaki, te biztosan nem unatkozol...
Hál' istennek tényleg nem. Budapesten négy különböző teátrumban dolgozom: a Pesti Magyar Színházban társulati tagként jó feladatokat kapok, számítanak rám, és fontosnak érezhetem magam. A Spirit Színházban fut egy monodrámám, a Már nem ott élek - egy indián naplója címmel, a Rózsavölgyi Szalonban egy izgalmas bemutató vár rám, miközben több szerepemet megtartottam a Vígszínházban. Mindemellett elkezdtem forgatni egy napi sorozatot... Szinkronizálok, mellette Sztalker Suli, Equus Kör, önfejlesztő lovastáborok. Szerencsés helyzet, hogy sok mindennel foglalkozom. Persze szükség van a feltöltődésre is, mert valamiből építkezni kell, érzelmileg, lelkileg, mindenhogy.

Számodra mi jelenti a teljes kikapcsolódást?
Ha ki tudok menni lovagolni, az általában megnyugtat és energiát ad. A kikapcsolódás persze nehéz, mert kevés idő jut rá és elszokik tőle az ember. Egyébként egy koncentrált, Sztalker Suli-tréningen is sokat jelent, ha látom, hogy a nálam 10-12 évvel fiatalabbak értik, amit mondok. Összességében azt érzem, hogy huszonhét évesen komolyan elkezdett izgatni, hogy merre tovább, és hol tartok most. Próbálom egyre pontosabban megfogalmazni, körvonalazni, mi az, amit szeretnék elérni, megvalósítani, szakmailag és magánemberként is. Sok olyan élmény és tapasztalás van mögöttem fiatal korom ellenére, aminek sok pályakezdő színész örülne. Mindenért hálás vagyok, és tényleg szerencsésnek mondhatom magam. De most kell okosnak és tudatosnak lenni, hogy továbbra is megmaradjon az a hőfok és az az odaadás, ami elhozott idáig. Most már az emberi kapcsolatokban is a valódit, az igazán értékeset és tartalmasat keresem. Igyekszem figyelni, hogy elkerüljem a felszínes, sekélyes találkozásokat a szakmában és a szakmán kívül a mindennapokban is.

Szűcs Anikó

Értékelés: Nincs Átlag: 4.7 (3 szavazat)