Balázs Klári: „A közönség szeretete komoly éltető erő”

Balázs Klári elmondása szerint alig várja, hogy a Duna közkedvelt show-műsorának zsűritagjaként kedvére csemegézhessen a jobbnál jobb magyar slágerek között. A népszerű énekesnő az aktuális munkáján túl a koncertezés öröméről, a duettezéshez nélkülözhetetlen szakmai összehangról, egy ifjú rajongóról, valamint a hosszú házasság egyik alappilléréről is mesélt.

December 3-án indul a Dunán a Csináljuk a fesztivált! várva várt második szériája, ahol a férjeddel, Korda Györggyel ismét a zsűrit erősítitek. Milyen érzésekkel nézel az új évad elébe?
Gyurival alig várjuk! Mindkettőnknek nagy öröm és hatalmas élmény, hogy ismét együtt zsűrizhetünk. Bár hasonló a zenei ízlésünk, nem mindenben gondolkozunk egyformán: van, amiben egyetértünk, de van amiben nem, de ez így van rendjén.

Számodra mi jelenti a legnagyobb kihívást ebben a szerepkörben?
Igazából nekünk olyan dalokat kell összehasonlítanunk és pontoznunk, amik már számos alkalommal bizonyítottak, és hála istennek rengeteg értékes magyar dal van, tényleg, le a kalappal a hazai slágerek előtt. Úgyhogy ilyen szempontból nehéz helyzetben vagyunk, de ezt természetesen nem panaszképpen mondom.

Ahhoz mit szólsz, illetve mit szóltok, hogy a felújított, Reptér című számnak az új klipje a tizenéves generációt is meghódította, és így most már minden korosztály dúdolja ezt a dalt.
Az, hogy ez a szám ilyen átütően sikeres lett, minden képzeletünket felülmúlta. Hab a tortán, hogy egy ideje már külföldi diszkósok is játsszák, többek között Timmy Trumpet ausztrál zenész, DJ, dalszerző és lemezproducer. A dalért rajongó fiatalok már az első évadban, amikor a Reptér még nem is volt ennyire ütős, „odaszoktak” a Csináljuk a fesztivált!-hoz: a műsor óriási nézettséget hozott és az egyes adásokat kimutathatóan komoly arányban fiatalok nézték. Úgyhogy rájuk most is, sőt, most még inkább számítunk a grandiózus produkció egyébként is egyre népesebb rajongótáborában. Az elmúlt hónapokban a fiatal rajongóink folyton-folyvást azt kérdezték, mikor folytatódik a Csináljuk a fesztivált!

Akárhogy is nézzük, Magyarországon nagy könnyűzenei fesztivált ma már nem rendeznek nélkületek.
Valóban, idén is ott voltunk az összes jelentős seregszemlén, és nagy örömünkre mindenhol népes közönség előtt koncertezhettünk. Úgy tűnik, a fiataltól az idősig minden korosztály ismeri és szereti a dalainkat. A múlt héten, például, egy közeli drogériában egy kilencéves forma kislány mosolyogva kiáltott fel, amikor észrevette, hogy én is a pénztárhoz vezető sorban állok: - Anya! Anya! Itt a Balázs Klári! – mutatott rám csillogó szemmel. Az anyukája megvárt, kérte, hogy ne haragudjak, amiért a gyereke ilyen harsányan viselkedett, és hozzátette, hogy nem szeretnének zavarni. Miután megnyugtattam, hogy nem haragszom, ellenkezőleg, számomra nagy boldogság, hogy a kislánya ennyire megörült nekem, megkérdezte, hogy ha már a helyzet így hozta, esetleg készíthetnénk-e egy közös fotót. Úgyhogy csináltunk egy közös szelfit, a lányka pedig fülig érő szájjal, örömében ugrálva lépett ki az üzlet ajtaján.

Ebben az évben a privát életetekben történt egy fontos fordulat…
Harminckét év után megváltunk a szállodánktól, ami olyan volt számunkra, mintha a „gyerekünk” lett volna, hiszen az első téglától kezdve magunk építettük fel. Sok örömünk telt benne, egy emblematikus szálloda volt itt a 2. kerületben. Sok művész járt hozzánk, zenekari próbákat is tartottak itt, sőt, előfordult, hogy a Villa-Korda lakógyűléseknek is otthont adott. Az imádott rezidenciánk tele volt élettel. Ugyanakkor minden ellenkező híreszteléssel szemben nem a drasztikusan emelkedő rezsiárak miatt döntöttünk így, jó ideje gondolkodtunk már azon, hogy eladjuk a szállodát. Lelkileg és érzelmileg körülbelül tíz éve készültünk erre, úgyhogy volt időnk megbarátkozni a gondolattal. Még mindig nem vagyunk túl teljesen a költözésen, jelenleg még félig a szállodában vagyunk, félig pedig már az új helyen. Egyébként maradunk a második kerületben, egy kisebb ingatlanban kezdünk új életet. Mindig izgalmas feladat egy új otthont kialakítani, és nekünk ez egyáltalán nem okoz fejtörést, kellőképpen rutinosak vagyunk.

Hogyhogy?
Az elmúlt negyvenhárom évben, amióta Gyurival együtt vagyunk, tizenhatszor költöztünk, úgyhogy én most már egy költöztető céget is simán tudnék működtetni (nevet). Nem ragaszkodunk görcsösen semmihez. Szerencsére mind a ketten ilyenek vagyunk. Elfogadjuk, sőt, szeretjük a változást: ha csak a hosszú, több hónapos turnéinkat veszem, az elmúlt negyvenhárom évből körülbelül tíz évet töltöttünk az Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában. Nagyon változatosan telt az életünk, ami szerintem egy házasságnak kifejezetten jót tesz, mert bármennyire megterhelő is volt egy-egy külföldi körút, egyrészt a közönség szeretete kárpótolt bennünket minden fáradtságért, másrészt így legalább nem süppedtünk bele a szürke hétköznapokba.

A férjeddel a mai napig irigylésre méltó harmóniában éltek és dolgoztok, ami ritkaságszámba megy, kiváltképp a ti szakmátokban.
Közösek a munkák, közösek a feladatok és közösek az érdekek. Köztünk soha nem volt szakmai féltékenység, vagy irigység. A duettezésnek is megvannak az íratlan szabályai, és ha ezeket nem tartjuk be, akkor könnyen megborul az összhang a partnerek között. Úgy gondolom, hogy én mindig jól tudtam alkalmazkodni Gyurihoz, ugyanakkor mindig kerestem-kutattam az olyan igényes, színvonalas dalokat, amelyekben a női énekesnek is komoly szerep jut.

Miből merítitek ezt a sok energiát?
Amellett, hogy mindketten vigyázunk magunkra, tehát egyáltalán nem iszunk alkoholt, nem dohányzunk, és igyekszünk odafigyelni a táplálkozásra, azt gondolom, hogy egymásból is sokat merítünk, Gyurival olyan fontos támaszai vagyunk egymásnak és olyan biztos hátteret jelentünk a másiknak, elsősorban érzelmileg, hogy nincs olyan nehéz helyzet, amivel mi ketten ne tudnánk megbirkózni, és nem adódhat olyan mélységű, súlyosságú probléma, amit ne tudnánk megoldani. Azt szoktam mondani: annak idején jókora szerencse (is) kellett ahhoz, hogy mi jó időben és jó helyen találkozzunk, ami viszont már rajtunk múlott: attól fogva, hogy egy pár lettünk, megbecsüljük egymást, úgy gondolom, hogy ez a hosszú házasság egyik alappillére. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy annak idején a sors összesodort bennünket, és hogy negyvenharmadik éve együtt vagyunk, de természetesen nem volt mindig fenékig tejfel az életünk: a sors időről-időre nehéz szituációkat is elénk dobott, de együtt, kéz a kézben, a küzdelmes, nagy kihívást jelentő helyzeteken is mindig felülkerekedtünk.

Miközben a népszerűségetek évtizedek óta töretlen.
Az utóbbi időben több újságcikk is foglalkozott ezzel a témával és próbált utánajárni, mi a titka Korda Györgynek és a Reptér reneszánszának, illetve annak, hogy az emberek ennyire szeretnek minket. Erre csak azt tudom mondani: aki eljön a koncertünkre, az a helyszínen rögtön megkapja a választ a kérdéseire. Bárhol lépünk fel az országban, mindenhol csillogó tekintetek és mosolygó szempárok fogadnak bennünket. Számunkra minden alkalommal felemelő, semmihez sem fogható élmény, ahogy a koncerten a rajongók velünk együtt éneklik a dalainkat, az elsőtől az utolsóig. A közönség szeretete komoly éltető erő.

Szűcs Anikó

Arany zakóban Klárika egyedül
Fotó: MTVA/Balogh Zoltán

Közös kép
Fotó: MTI/Máthé Zoltán

Értékelés: Nincs Átlag: 3.5 (2 szavazat)