Táncterápia: önismeret a táncon keresztül: ez a tánc és mozgás terápia lényege
A művészetterápia egyik ága a táncterápia, ahol a vendég által hozott témát a közös táncon keresztül, szavak nélkül értelmezik a terapeutával. A zsigeri szinten működő módszer alkalmazásával a szó szoros értelmében testi szinten épül belénk a megoldás, mindezt pedig beszélgetés egészítheti ki, melynek során tudatosítható mindaz, ami a táncban testi szinten megképződött.
„Ha a szavak már nem segítenek, engedd, hogy a tested beszéljen!” – fogalmaz Csillag Tamás önismereti terapeuta, akinek szakterülete a női-férfi párkapcsolatok és a női önismeret, amelyet a tánc, a mozgás hatalmával segít kibontakoztatni ügyfeleinél. Saját megtapasztalása szerint a test és a mozgás sokkal erősebb hatással bír, mint önmagukban a szavak. Mozgás közben – mint meséli – mélyre, egészen a problémák gyökeréig tudunk lemerülni, ahol rálátunk a tudattalanunkra, amit aztán a beszélgetésekkor fel lehet és kell is hozni a tudatos részbe, és ott megdolgozni. Ezek után ismét lemerülve a táncba anélkül lehet az újonnan megszerzett tudást beépíteni, hogy mindezt folyamatosan tudatosítani kellene önmagunkban. A testünk ráadásul nem hazudik: a közös mozgás során nem lehet mérlegelni vagy maszatolni, „minden kijön” – mondja Tamás. Ami így épül be, az ezek után már természetes, szerves módon lesz része hétköznapi életünknek, köszönhetően annak, hogy a megoldáshoz vezető utat nem megmondják a kliensnek, hanem teljes testével éli át azt, és saját, személyes élményeként viszi tovább magával.
Elvárások nélkül a mozdulatainkra figyelni
„A közös táncban szabadon mozdulunk, nincs elvárás, nincs rossz vagy jó mozdulat, egyszerűen hagyjuk, hogy a hozott téma egy sűrített verziója megjelenjen a teremben” – fogalmaz a terapeuta. A hosszú terápiáktól idegenkedőknek jó hír lehet, hogy a tánc és mozgás alapú terápiában (persze a hozott problémától függően) akár már egy alkalom is elég lehet a belső változás eléréséhez. Természetesen a mélyebb terápiás hatáshoz, hosszabb terápiák szükségesek, ilyenkor olyan, komplexebb témákat is körüljárhatunk (vagyis: -táncolhatunk), mint például a magány, a harag, a félelmek oldása, a vágyak elengedése és megélése, testünk elfogadása, tisztelete és szeretete, szabad döntés és önmagunk megmutatása, vagy éppen a bizalmi nehézségek leküzdése. De annak is érdemes lehet kipróbálni ezt a módszert, aki nem hordoz magában súlyos megoldandó problémákat, egyszerűen „csak” feltöltődni szeretne egy kimerítő nap után vagy előtt: a tánc célja ilyenkor az, hogy beleengedjük magunkat a jelen pillanatba, és kikapcsoljuk a külvilágot, hogy aztán az alkalmat követően felszabadultan és kisimultan mehessünk tovább a dolgunkra. A terápián a kliensnek sosem kell egyedül táncolnia, hanem a terapeutával közösen, kontakt mozgásban születik meg a tánc, amely megoldást hoz a problémákra.
Annak sem kell aggódnia, aki meg van győződve róla, hogy két bal lábbal született: a táncterápián való részvétel nem igényel semmilyen előzetes tánctudást, és a hatás nem attól függ, mennyire vagyunk képesek Fred Astaire-i lábmozgásokat produkálni. A táncterápiában minden mozdulatnak helye van, felesleges attól félni, hogy elrontunk valamit. Legyünk tehát bármilyen életkorban és élethelyzetben, a táncterápia mindenkinél működőképes, és mindenkinek adni tud – egyetemistától a cégvezetőig, szégyellőstől a magabiztosig, fiataltól a mozgékony idősig. Egy a lényeg: merjünk belevágni!
Fotó: Garai Edit
