Tabu

Pilar nyugdíjba vonulásának első éveiben a világ jobbításán és a mások által elkövetett bűnök helyrehozásán fáradozik, ami manapság igencsak frusztráló feladat. Béke-virrasztásokon vesz részt, segélyszervezeteknek segít, szállást akar adni a lisszaboni Taizè-találkozóra érkező lengyel lányoknak, folyton felrak, majd levesz egy barátja által festett képet, nehogy megsértse barátja érzéseit, mikor az látogatóba jön hozzá.

Pilart leginkább a nyolcvanas éveiben járó temperamentumos és excentrikus szomszédja, Aurora magányossága zavarja, aki, amint pénzhez jut, azonnal a kaszinóba menekül, megállás nélkül a rá nem kíváncsi lányáról beszél, az antidepresszánsoktól másnapos és Santa nevű bejárónőjét azzal gyanúsítja, hogy vudu-rítusokat alkalmaz ellene.

A meglehetősen szófukar Santáról nem tudunk meg sokat, parancskövető és úgy gondolja, hogy mindenki foglalkozhatna a saját dolgával. Esti irodalomórákra jár, éjjel pedig a Robinson fiataloknak szóló változatát olvassa, miközben a főnöke kanapéján elnyúlva cigarettázik.Aurora egy rejtélyes kutatásba kezd és a másik két asszony is egyesíti erőit, hogy sikerrel járhasson. Aurora találkozni akar egy férfival, Gian Luca Venturával, akiről addig senki sem tudta, hogy létezik.

Pilar és Santa kideríti, hogy a férfi valóban él, de megbolondult. Venturát titkos egyezség köti Aurorához meg egy elmesélésre váró történet, ami 50 évvel ezelőttre, a portugál gyarmati háború kezdetét megelőző időszakra nyúlik vissza. A történet így kezdődik: „Aurorának volt egy farmja Afrikában, a Tabu-hegy lábánál…”