Réti Barnabás kőkemény thrillerben

A legtöbb emberben a Barátok közt rémlik Barnabás neve hallatán, pedig pályája jóval korábban indult és nemrég láthatjuk a Stephen King féle Tortúra magyar színházi változatban. A darab – hasonlóan a filmhez – dráma és nem könnyű rá felkészülni, mindamellett arra is kíváncsiak voltunk, hogy a fiatal színész inkább a filmes szakmát vagy a színházat részesíti előnyben.

Először is gratulálok a designos honlapodhoz ritka, hogy egy fiatal színész saját site-tal rendelkezzen. Tudatos volt, vagy csak úgy jött?
Megmosolyogtat, hogy designosnak nevezted a honlapom, mivel a barátok mindig mondják, hogy csináltassak már egy komolyabb site-ot:-). Igazából ez egy nagyon egyszerű és elég amatőr html-honlap, amit én dobtam össze. Most már hamarosan elkészül az új, csak még a multimédiás anyagok megvágására várok és új fotókat is kell készíteni. Egyébként abszolút tudatos volt, korábban az Egyesült Államokban végeztem egy filmszínész-kurzust, ahol nem csak színészmesterséget tanultunk, hanem egy kicsi önmenedzselést is. Persze ez inkább ott lenne jól alkalmazható, de nagyon fontosnak tartom, hogy egy színész a lehető legtöbb fórumon jelen legyen, különben nem fognak róla tudni. Magyarországon sajnos nincs egy komoly és áttekinthető színészkönyv vagy adatbázis, mint mondjuk az angoloknál, és az a tendencia, hogy mindenki az ismerőseivel dolgozik, nem tartanak castingot az egyes szerepekre. Ez sajnos nagyon nehézzé teszi a színészek, főleg a pályakezdők dolgát, mert ha nincs benne a megfelelő körökben, szinte esélye sincs munkát szerezni színházban vagy filmben. Engem többször kerestek már meg fiatal filmesek és rendezők a honlapon vagy közösségi portálon keresztül, ezért szerintem fontos az ilyen jelenlét is.

Kiskorodban mi szerettél volna lenni? Milyen nagy terveid voltak?
Kiskoromban is színész akartam lenni, egy darabig énekes is. Valahogy mindig tudtam, hogy ezt akarom. Aztán kamaszkoromban a rendezés is érdekelni kezdett, mert rájöttem, hogy sokkal kreatívabb vagyok annál, hogy csak előadó-művészettel foglalkozzam. A produkciók elkészítése is nagyon izgalmas számomra. A szüleim azt gondolták, hogy festő leszek, mert rengeteget rajzoltam, és az iskolában is a rajztehetségemről voltam híres. Elég céltudatos ember vagyok, a gyerekkori álmaimat pedig szeretném valóra váltani, mindmáig ezen dolgozom.-:)

A Tortúra előadás kinek az ötlete volt? És miért pont dráma, miért nem valami könnyed műfajt választottál?
A Tortúra Iványi Árpád, a rendező nagy álma volt. Ő az előadás szíve és lelke, ő írta az adaptáció szövegkönyvét, ő álmodta meg és építette fel a díszletet. Korábban rendeztem már egy pszichothrillert az RS9 Színházban, Marcus Lloyd Halálbiztos c. darabját, amit eddig csak mi játszottunk itthon. Árpi látta az előadást és talán ezért is mert felkérni engem Paul Sheldon szerepére, hisz tudta, hogy kedvelem a műfajt. Balázs Andival pedig egy színiiskolába jártunk és én ajánlottam Árpinak, hogy nézze meg. Ez igazi szerelemszínház volt, egy igazi jó próbaidőszakkal a Bakelitben, minden pénz nélkül és nagyon büszke vagyok, hogy méltó helyre került a Karinthyban és hogy ennyire szereti a közönség.
A műfajt illetően engem mindig jobban izgatott a dráma, mint a komédia. Erősebbnek is érzem magam drámai szerepekben, bár vígjátékot is jó játszani. Jelenleg is játszom komédiát, mindkettőt Czeizel Gábor rendezésében, ráadásul két nagy irodalmi alakot, A helység kalapácsában Petőfit a Gózon Gyula Kamaraszínházban, a Rómeóné és Júlia ura c. Ephraim Kishon-bohózatban pedig magát Shakespeare-t.

Azt mondják, az igazán hiteles alakításhoz jó, ha van saját tapasztalata a színésznek. Te miből építkeztél a Tortúrában, volt esetleg olyan ismerősöd akivel ez megtörtént?
Szerencsére ilyen tapasztalatom nem volt, mint a darabban és remélem, soha nem is lesz. Viszont azt megtapasztaltam, hogy milyen az a fajta népszerűség, amikor az emberek egy bizonyos képpel azonosítanak és ezt várják el tőled. Ez nagyon ijesztő tud lenni. Az olyan motívumok, mint a félelem vagy a fizikai fájdalom, mindenki számára ismerősek. Ezekre tudtam alapozni színészként, a többit pedig a fantáziámra bíztam. De igazából a kulcsa a játéknak a figyelem. Elkezdtem nagyon erősen figyelni Andit, és a lehető legtöbbet magamba szívni abból az Annie Wilkesből, akit játszik. Figyelni, hogy mit vált ki belőlem. Alárendelt, untermann szerepet játszom, ami nagyon nehéz feladat, ezért rájöttem, hogy úgy válhatok a leghitelesebbé, ha a játékomat is alárendelem Andiénak. Ez az ő showja, ahogy az amerikaiak mondanák, és akkor lesz a legjobb az összkép, ha én is ehhez igazodom a játékommal.

Jelenleg a Karinthy színházban megy repertoáron. Hogy „találtok” egymásra?
Karinthy Márton nagyon nyitott és támogató volt velünk. Megnézte az előadást a Bakelitben és tetszett neki, látott benne fantáziát, hogy egy új világot is merjen mutatni a Karinthy Színház közönségének. Ez szerintem példaértékű. Az pedig fantasztikus, hogy ez a kis magánszínház mennyire családias és kellemes. Igazából ez Andi "anyaszínháza", és az egész műszak eljött megnézni őt a Bakelitbe. Amikor a produkció átkerült, csupa ismerős arc fogadott, nem volt nehéz beilleszkedni. Az öltöztetőkön a takarítókon át mindenki együtt izgult a sikerünkért az első előadáson.

Korábban szerepeltél a Barátok közt c. szappanoperában. Mennyire volt hatással ez későbbi karrieredre vonatkozóan? Milyen visszajelzéseket kaptál akkor és most?
A Barátok közt nagyon jó iskola volt nekem minden szempontból. Megtanultam milyen egy működő gépezet kis csavarjának lenni, egy egészen más technikát igénylő munkamódszert ismertem meg, az ismertséget és a vele járó bulvárvilág működését. Soha nem vonzott ez a műfaj és nem is mozogtam otthonosan benne, de rengeteget tanultam színészileg és emberileg is. Persze tudom azt is, hogy rám került a "szappanopera-sztár" bélyege és hogy sokan szeretnek egy lapra hozni az amatőr szereplőkkel és celebekkel. Engem ez nem érdekel, teszem a dolgom és az élet engem igazol majd. Színész vagyok, előtte is az voltam és büszke vagyok a Barátok köztre és arra, hogy ott is helyt tudtam állni. Mindig tudtam, hogy a rám irányuló figyelem valójában a sorozatnak szól, és hogy nyoma sem lesz, ha eltűnök a képernyőről, de ez természetes. A színészek pályája mindenhol így működik.

Nemrég külföldön forgattál több nemzetközi projektben. Melyik a fő irányvonal színház vagy film? Milyen filmekben szerepeltél és vannak-e újabb terveid?
Külföldi filmekben forgattam, amik itthon készültek. Ezek aprócska szerepek, többnyire egy magyar színésznek nincs lehetősége komolyabbakra, mert a nagyobbakat már leosztják a kintiek között. Ennek ellenére nagyon jó benne lenni ezekben és közelről figyelni a világsztárokat munka közben. Néha megadatik, hogy közös jelenetünk legyen és sokat beszélgethetünk a forgatásokon. Nekem a filmezés örök szerelem és nagyon fontos is. Szinte a moziban nőttem fel és mindmáig megnézek szinte mindent. Filmen dolgozni teljesen más, mint a színházi játék, és kevés magyar színész csinálja jól. Ebben is szerencsém volt, hogy a New York Filmakadémián tanulhattam, hogy három évet napi rendszerességgel kamera előtt tölthettem, hogy ha csak rövid időre is, de dolgozhattam Peter Greenaway-jel, Szabó Istvánnal, Koltai Lajossal, Anette Benninggel, Bruce Greenwooddal, Melanie Laurent-nel, Rufus Sewell-el, Matthew Macfadyennel, hogy csak a legismertebbeket említsem. Amikor tavaly a Rafle c. francia moziban dolgoztam, olyan jól sikerült a jelenetem, hogy az egész stáb és a rendező is megtapsolta. A nap végén Melanie Laurent odajött hozzám és személyesen megköszönte a munkámat. Fantasztikus élmény volt! A régi nagy vágyam, hogy nemzetközi szinten elismert színész legyek és maradandó értékű, nagy mozikat csinálhassak zseniális rendezőkkel. Ezért külföldön képzelem el a jövőmet és próbálok anyagilag úgy egyenesbe jönni, hogy kimehessek valahová, angol nyelvterületre, ahol majd meghallgatásokra járhatok, ügynököt szerezhetek és még többet tanulhatok. A film hatalma, hogy örökre megmarad, míg a színház emlékké szelidül.
Az örökkévalóságnak akarok alkotni.:-)

t

Értékelés: Nincs Átlag: 4.5 (11 szavazat)