Mihályfi Balázs: „A mai napig keresem a helyem”

Mihályfi Balázs saját bevallása szerint lubickol a legújabb televíziós szerepében, mert nagyon bírja a sorozatbeli Keresztanyu családszerető vejét az RTL Klub napi szériájában. A népszerű színész szerencsésnek tartja magát, amiért a kamerák elé állhatott az elmúlt hónapokban. Így jobban viselte az egyre hosszabbra nyúló színházi kényszerpihenőt. Emellett mesélt a szabadúszó lét előnyeiről és nehézségéről, végül pedig azt is elárulta, mit szólna, ha nem egy, hanem három lánya lenne.

Az interjúnk után a szinkronstúdióba készülsz, ahol egy kisebb munka vár rád. Ezek szerint a szinkronizálás folyamatosan jelen van az életedben?
Ahhoz képest, hogy hány éve dolgozom a szakmában, csak most kezdtem. 4-5 évvel ezelőtt kértek fel egy komoly szinkronmunkára: akkor és ott A viszony című széria főszereplőjének, Dominic Westnek kölcsönöztem a hangomat. Azóta gyakorlom ezt a műfajt. Nem mondhatnám, hogy sokszor hívnak, de rendszeresen. Ráadásul most a járvány idején többnyire csak hangalámondásokra korlátozódik a szinkronmunka.

Egyébként hogy élted meg az elmúlt egy évet, és hogy bírod a színház nélküli hónapokat?
Roppant szerencsés vagyok azon kollégáimmal egyetemben, akik hozzám hasonlóan szerepet kaptak egyik vagy másik most futó tévésorozatban, és az elmúlt hónapokban kamerák elé állhattak. A Keresztanyuban forgathattam, tehát a pandémia időszakában is volt munkám, legalábbis, ami a televíziós vonalat illeti. De szerencsésnek mondhatják magukat talán azok a kollégák is, akik szerződtetett tagként dolgoznak valamelyik kőszínházban, havi fixszel. Én már több mint 15 éve lemondtam erről a „kiváltságos helyzetről”, mert a társulati tagság nekem nem jött be annyira. És bár a színházi feladatokkal együtt teljes az életem, a sorozatban „kijátszhattam” magam, tehát a korlátozások ellenére is jutott valamennyi a színészetből. Talán ezért sem zakkantam meg ebben a majd egy éve tartó ínségben.

Talán jól is esett egy kis lazítás?
Ha azt veszem, hogy milyen sűrű szezonok állnak mögöttem, akkor igen. Én 1988-tól számítom a pályám kezdetét. Három év Budapesti Műszaki Egyetem után úgy csöppentem a színészetbe, mint Pilátus a krédóba. Az építőmérnöki karra jártam, de három év elteltével bebizonyosodott számomra, hogy a műszaki pályát nem nekem találták ki. Egy éles váltással felvételiztem a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahová második próbálkozásra jutottam be. Nekem semmiféle képem nem volt a színház működéséről, az ott folyó munkáról, pláne a színészetről, aminek később ilyen-olyan következményei lettek, de utólag ezeket már helyre tudom rakni. Így alakult az élet! Ez azt jelenti, hogy most már lassan 33 éve űzöm ezt a szakmát, éppen ezért ha van egy kis kihagyás, egy kis szünet, még ha kényszerből is, akkor azt viszonylag jól viselem. Azt már kevésbé viselem jól, amikor az élet egyébként normál kerékvágásban halad, minden pörög ezerrel, és akkor nincs esetleg munkám. Sajnos ez egy szabadúszónál nem ritka eset. A szabadúszó lét az egy elég kemény játék, és egyre keményebb, ahogy haladok előre a korban, mert a világirodalom nem hemzseg az 55 év feletti színészekhez passzoló szerepektől. Vagy igen…?

Az elmúlt bő két évtizedben vendégművészként jó néhány fővárosi és vidéki teátrumban dolgoztál.
Szolnokon kezdtem a pályát, onnan mentem a Székely Gábor vezette Új Színházhoz, ahol 4 évet töltöttem: gyakorlatilag ott tanultam meg, mi a színházcsinálás. Az igazgatóváltás után színházról színházra szerződtem, több társulatban is megfordultam, de nem találtam meg a helyem. Azóta is keresem...

A nyughatatlanság hajtott, vagy inkább örök elégedetlen voltál, illetve vagy?
Szerepet mindig kaptam, azzal nem volt gond. Ez egy csapatjáték és maximalista lévén azt gondolom, hogy a csatárok mellett olyan hátvédekkel lehet csak háborút nyerni, akik a maguk posztján a legjobbat nyújtják. Ebben a „sportágban” is az edző dönt a „játékosok” tehetségét illetően. Kritikus alkat vagyok, ráadásul a sors erős igazságérzettel is megáldott. Ez nem feltétlenül előnyös ezen a pályán. Eleinte sokat járt a szám, később inkább csendben felálltam és eljöttem, ha valami nem tetszett. Egyetlen színház kivételével minden munkahelyemről saját elhatározásomból távoztam. Talán a személyiségem nem igazán alkalmas a társulatban való létezésre? Azt hiszem, ezt minden volt és jelenlegi kollégám cáfolni tudná. Talán az igazgató és rendező uraknak (hölgyeknek) erről más, erős vitát kiváltó véleménye lenne. No, ezért lettem inkább szabadúszó, projektre szerződő, és vállaltam az ezzel járó bizonytalanságot, kiszámíthatatlanságot.

Az országos ismertséget egy kereskedelmi televíziós sorozat egyik főszerepe hozta meg számodra. Azóta több szériában is láthattunk, újabban pedig az RTL Klubon futó Keresztanyuban játszol. A történetben a címszereplő vejét, Harangozó Lajos csempész-autószerelőt alakítod, méghozzá zseniálisan.
Nagyon örülök, hogy ezt mondod, nekem is nagyon bejön a figura (mosolyog). Remélem, ha majd felmérést készítenek arra vonatkozóan, hogy kik a nézők kedvenc karakterei a sorozatban, akkor én is rajta leszek a listán.

A széria sikerének egyik záloga, hogy nagyszerű színészgárda verbuválódott össze Makkosszálláson. Te is így érzed?
Abszolút. A sorozat showrunnere, Hámori Barbara rendkívül jó érzékkel választja ki a kollégákat az egyes szerepekre. Minden azon dől el, hogy a szerep és az azt megformáló színész karaktere, személyisége passzol-e. „A szerep ne dobja le a színészt!” Tehetség, no meg jó sok tapasztalat kell ahhoz, hogy egy televíziós szakember, producer egy néhány mondatos beszélgetésből, vagy az adott színész korábbi filmes vagy televíziós munkáiból szinte hiba nélkül hozzon döntést az adott produkció szereposztását illetően. Barbara nem tud hibázni!

Az általad megformált karakter imádja a családját, nevezetesen a feleségét és a három lányát. A forgatások alatt megfordult a fejedben, hogy mi lenne, ha te is háromszoros lányos apuka lennél?
Őszintén szólva, nem foglalkoztam ezzel, de egyébként nem lenne ellenemre, sőt. Végül is otthon együtt élek a feleségemmel, a lányommal, plusz van egy kislány kutyánk, meg egy kislány macskánk, tehát rendesen körül vagyok véve nőnemű egyedekkel (nevet) és nagyon bírom a csajokat! Én mindenféle vonatkozásban nőpárti vagyok. Engem anyám nevelt fel, nekem nem volt édesapám, klasszikus értelemben. Nem volt apa képem, ami vélhetően problémákat is okozott az életemben. Helyreraktam, feldolgoztam. Színészeknél sem árt némi önismeret!

Milyen szakmai terveket dédelgetsz az előttünk álló hónapokra? Már ha dédelgetsz...
Jelenleg semmiféle tervem nincs. Nálam a tervezés abból áll, hogy amikor gáz van, mert már nincs elég színházi előadásom, kifutott valamelyik produkció, amelyben szerepelek, akkor jelzem az adott színház vezetőinek, hogy ráérek... Sajnos azokon a helyeken, ahol rendszeresen játszom, az utóbbi időben azt kellett mondanom, hogy nem érek rá. Sőt, az adott televíziós produkció részéről többnyire kérik is, hogy a forgatások idejére ne vállaljunk új színházi munkát. Fizikailag lehetetlen mindkét helyen normálisan helytállni, és ezt tapasztalatból mondom. A futó előadásokat forgatási időszakban be lehet vállalni, de próbákat semmiképpen. Addig jutottam a tervezésben, hogy miután tudom, mikor szünetelnek majd a sorozat felvételei, jeleztem az érintett színházaknak, hogy abban az időszakban ráérek. Ha netalántán van valami meló, akkor szívesen mennék. De ennyi! Valójában ez nem tervezés, már csak azért sem, mert pillanatnyilag nem mi tervezünk, hanem az élet. Csak a hitünk maradt. Egyszer talán helyreáll a világ rendje!

Szűcs Anikó
Fotó: RTL Klub/Sárosi Zoltán