Hegyi Barbara: "A legboldogabb pillanat mindig most van"

Hegyi Barbara a pandémia idején is szinte folyamatosan dolgozott. A Vígszínház művésznője örömmel mesélt az elmúlt bő két év legfontosabb feladatairól, és különösen a legfrissebb szerepeiről. Merthogy a mostani szezonban már két bemutatón van túl. Emellett több színházban, összesen tízféle előadásban játszik. De sok munka ide vagy oda, a népszerű színésznő a hobbijaiból nem enged. Mi több, újabban lelkesen kertészkedik.

Az elmúlt két év mindannyiunk számára másképp alakult, mint ahogy azt elterveztük: a járványhelyzet a szakmai és a privát életünkre is erősen rányomta a bélyegét, és különösen igaz ez az előadóművészekre. Színészként hogy élted meg ezt az időszakot?
Én sok kollégámhoz képest szerencsés helyzetben voltam, mert szinte folyamatosan dolgozhattam.
Mielőtt kezdődött volna a pandémia, 2020 februárjában tartottuk A doktor úr bemutatóját a Vígszínházban, amit egy meglehetősen sűrű időszak előzött meg, úgyhogy a premiert követően jólesett pihenni egy kicsit. Aztán a többhónapos karanténidőszak végén, nyáron jött egy kis nyitás és elkezdődött a nyári színházi élet, amikor is volt egy bemutatóm vendégművészként. Aztán az év őszén, szeptemberi premierrel jött Az öreg hölgy látogatása a Vígszínházban. Nagyon szomorú apropója volt annak, hogy én kaptam meg a címszerepet, mert eredetileg Börcsök Enikő játszotta volna, és tőle kellett átvennem a betegsége miatt. Ráadásul a premier után, nyakunkon a második járványhullámmal, még négyszer tudtuk eljátszani, aztán megint bezárt a színház. Annak ellenére, hogy az előadás sok szempontból nem a megszokott körülmények között született, nagyon szerettem ezt a munkát. Claire Zachanassian szerepe fantasztikus lehetőség, nagy kihívást jelentett. Aztán következett a Kő című előadás, amit az újbóli leállás miatt már csak streamelve tudtunk bemutatni. Ezután kezdtem el próbálni A pillangók szabadok című darabot az Art-Színtérnél, de annak is elmaradt a premierje. A tavalyi évben a tavasz kiesett, akkor nem dolgoztam színházban, majd nyáron elővettük és végre elkezdtük játszani a „Pillangók”-at.

A mostani szezonban is túl vagy már két bemutatón.
Az évadot augusztus második felében felújító próbákkal kezdtük, majd szeptemberben végre közönség előtt is bemutattuk A kő című drámát, Michal Dočekal rendezésében. Ezután kezdtem el próbálni a Party-t a Pesti Színházban. Közben a Pesti Magyar Színházban felújítottuk a Naptárlányokat, és most már a megváltozott szereposztással játszottuk. Több új beálló erősítette a csapatot, úgyhogy ilyen szempontból felfrissült egy kicsit a darab. És ha már a felújításoknál tartunk, újra játsszuk a Szexpedíció című kétszemélyes vígjátékot is, amelyben Seress Zoltán a partnerem. Nagyon szeretjük azt az előadást, és hála istennek, a közönség is nagyon jól fogadta, fogadja, úgyhogy szeretnénk minél több helyre elvinni szerte az országban. Februárban pedig volt egy nagyon izgalmas premierem az Art-Színtérnél. Edward Albee: Három magas nő című darabját mutattuk be Jantyik Csaba rendezésében. A másik két szerepet Nagy Enikő és Marjai Virág játssza.

Térjünk vissza egy kicsit a Party-ra, már csak azért is, mert a tiéd benne a női főszerep.
Sally Potter darabja egy fekete komédia, igazán fordulatos, és sokat lehet rajta nevetni. Az alaphelyzete, hogy az általam megformált karaktert, Janet-et, megválasztják a brit árnyékkormány egészségügyi miniszterének, és a férjével, illetve a legközelebbi barátaival szeretné megünnepelni a győzelmét. Ám az összejövetel meglehetősen balul sül el…

Merthogy szép lassan kiderül, hogy minden jelenlévőnek van valami szenzációs bejelentenivalója vagy éppen titka, de ezen az estén mindenre fény derül. És ahogy az előadás ismertetője fogalmaz: „A nagyratörő tervek, magasztos elvek és személyes álmok kártyavárként dőlnek össze.”
Valójában olyan ez a darab, mint egy hullámvasút: vannak benne érzelmi csúcspontok, aztán kiderül valami hajmeresztő dolog, zuhanni kezdünk, majd villámgyorsan érkezik egy újabb meglepetés, ahonnan újra visszakapaszkodunk. Nagyon sokfélét lehet benne játszani, sokféle érzelmet és reakciót lehet felvonultatni, miközben végig lehet vinni egy titkot, mert azt gondolom, hogy a nézőnek fogalma nincs, hogy ez az egész hova fog kifutni. Szerintem nagyon váratlan a befejezés, és az előadás végén a néző vélhetően sok mindent újragondol és átértelmez, például Janet bizonyos reakcióit illetően is. A történet azért is érdekes, mert egy értelmiségi társaságról, tanult, diplomás emberekről szól, akik kulturáltan próbálnak kommunikálni, magas színvonalon beszélgetnek, közben pedig a felszín alatt a mindennapi emberek problémái húzódnak, merthogy ők is ezekkel a problémákkal küszködnek, és semmi másról nincsen szó, csak szerelemről, megcsalásról, átverésről, becsapásról, árulásról. Nagyon szeretem a Party-t: a darabot, a szerepet és nem utolsósorban a csapatot. Az előadást Paczolay Béla rendezte, és nagyszerű kollégákkal - Lukács Sándorral, Kovács Patríciával, Igó Évával, Szilágyi Csengével, Telekes Péterrel és Brasch Bencével játszom benne.

Bevallom, Edward Albee Három magas nő című darabjáról tőled hallottam először. Hogy találtatok rá?
Nagy Enikő kolléganőm javasolta, hogy állítsuk színpadra, és azt gondolom, hogy ez egy remek választás volt. Nagyon érdekes darab, szeretem a nyelvezetét, jó játszani, amellett, hogy cseppet sem könnyű a téma. Borzasztó melós volt, mert rendkívül nehéz a szöveg, és én végigbeszélem az első felvonást. Egy nyolcvanéves nőt játszom, akinek az életútját az első felvonásban ismerjük meg, a második rész pedig ennek az asszonynak három életszakaszát mutatja be, ami egy zseniális ötlet Albee-tól. A Három magas nő sok mindenről szól: életről, halálról, boldogságról, szomorúságról, örömről, bánatról, reményről, bizakodásról, kétségbeesésről… Olyan kérdéseket vet fel, melyek mindannyiunk életében jelen vannak, és amiket talán magunknak sem merünk feltenni.

Például?
Valóban előre szeretnénk tudni, hogy milyen is lesz az életünk, kik és miként alakítják a sorsunkat? Mikor a legjobb, ha már túl vagyunk rajta, ha benne vagyunk a közepében vagy, ha még minden előttünk áll? Ez például egy igen érdekes felvetés az írótól, ahogy próbálja – és általa mi is próbáljuk - megfejteni, melyik a legboldogabb pillanat az életben.

És megkapjuk a választ erre a kérdésre?
A legboldogabb pillanat mindig most van. Mindig az, amiben éppen vagyok. Tehát egyszerűen nincs elvesztegetni való időnk, muszáj megragadni a „most”-ot, a jelenre összpontosítani, és annak örülni, ami éppen van. Egyébként is minden viszonylagos, és ez ebben a darabban annyira átélhető, és mindenki számára felfogható. Az előadás végén a néző óhatatlanul elkezd gondolkodni a saját életéről, arról, hogy annak idején, fiatalkorában milyennek képzelte a jövőt, és hogy ahhoz képest miként alakult, hová tart az élete. Mi az, amiben túlszárnyalta az elképzeléseit és a vágyait, és mi az, ami teljesen máshogy történt, mint ahogy tervezte? Ez egy igazi „jó mélységű” darab, lehet benne érdekes és értékes dolgokról beszélni. Klassz munka volt! Nem utolsósorban azért is, mert mi hárman szeretünk együtt játszani.

Milyen munkák várnak rád az elkövetkező időszakban?
Új darabot egyelőre nem próbálok, játszom a futó előadásaimat a Vígszínházban, a Bethlen Téri Színházban és a Pesti Magyar Színházban, ami így is bőven ad feladatot.

Nemrég egy gasztronómiai magazinban olvastam, hogy a karanténidőszakban új hobbit találtál magadnak, és újabban lelkesen kertészkedsz – a főzés mellett.
Fűszerkertünk mindig is volt, tele izgalmas növényekkel, például bazsalikommal, kakukkfűvel, zsályával, rozmaringgal, zöld korianderrel... Ezt szerettem volna kibővíteni. Nálunk a kertben rossz minőségű volt a föld, úgyhogy ez idáig fel sem merült, hogy lehetne bármit vetni, de miután elkezdtünk komposztálni, isteni dolgokat kezdtem el termelni: padlizsán, cukkini, paradicsom, articsóka, mángold és uborka is van a kertemben, sőt még kúp alakú káposztát is ültettem. Azóta nem győzök betelni a növényeimmel, és büszke vagyok a saját veteményesünkre.

Mit szeretsz benne a legjobban?
Nagyon megható érzés, hogy elültetek valamit, és abból egyszer csak egy ehető dolog lesz: hogy kimegyek a kertbe, leszedem a saját magam által nevelgetett zöldségeket, és azokból főzök.

Szűcs Anikó

Fotó:
Társulati portré: Vígszínház - Emmer László
Előadás: Vígszínház - Gordon Eszter