Black Comedy

Márciusban mutatják be a nem mindennapi darabot a Centrál színházban. Az előkészületekről Puskás Tamást kérdeztük.

Miért pont a Black Comedy?
Egyrészt a Centrál Színháznak kedves kötelessége, hogy – nem megfeledkezve gyökereiről – a közönség színvonalas, ám felhőtlen szórakoztatásáról minden évben megfelelően gondoskodjon. Másfelől: már a kezdetektől igen alacsony a Centrál Színház anyagi támogatása, ezért azt a gyakorlatot követjük, hogy a színház jelentősebb terveihez mi magunk teremtjük meg a gazdasági alapokat. A tavalyi évadban két kiemelkedő bemutatónk volt, az egyik a Cabaret, a másik az Egy nyári éj mosolya. Ezek gazdasági alapját például a Pletykafészek teremtette meg. Történetünkben sorakoznak az előadások, amelyek népszerűségük folytán betöltötték ezt a feladatot: ilyen például a Central Park West, amely a mai napig levehetetlen a színpadról, de például a színháztermünk felújítására a Női furcsa pár műsorra tűzése adott lehetőséget. Az idei évben – bár márciusban visszatér színpadunkra a Jó zsaru rossz zsaru, amely felújítás bemutatónak is tekinthető – úgy éreztük, hogy van fáradtabb előadásunk is, ezért új vígjátékot is szeretnénk bemutatni. Nehéz kérdést vet fel minden évben, hogy mi legyen ez az előadás. Azt gondolná az ember, hogy a vígjátékokkal igazán könnyű – holott ezekkel van csak igazán sok baj. Az ember végigolvas belőlük százat – és egymás után teszi félre őket, hogy nem elég jók. Végül Peter Shaffernek ezt az 1965-ben megírt darabját találtuk. Különleges kihívás, mert ennek a bohózatnak nincs meg a Woody Allen- vagy Neil Simon-darabok biztonsága: ott a jól időzítetten, üzembiztosan elcsattanó nyelvi poénok viszik az estét. Shaffer darabjából ez hiányzik. Itt azon múlik, hogy sikerül-e megfelelő erős rajzolattal elkészíteni a színpadot benépesítő figurákat.

Elégedett az olvasópróbával?
Igen, bár ezeknek a komédiáknak az olvasópróbája – többedszer élem meg – mindig nagyon feszült hangulatban kezdődik. Sikerül-e olyanná tenni az előadást, aminek szánjuk? Eddig – kopogjuk le – mindig bejött. Most is nagy levegőt veszünk, és rengeteget fogunk dolgozni ebben a kevés időben, ami a rendelkezésünkre áll. Bevallom: egyre neurotikusabb voltam az olvasópróbához közeledve, mindig úgy tűnt, hogy nem fogjuk tudni bemutatni, mert nagyon nehéz volt az egyeztetés. E tekintetben viszont már nyugodt vagyok. Hallottam a színészeket felolvasni a darabot, és már úgy látom: tényleg nem tévedtem. Mindenkinek jól áll a szerep. Működő szereposztást sikerült összehoznunk.

Blaskó Péter azt mondja, ez jelentős munkát igénylő darab, hiszen a szövegnek és a fizikai mozgásnak tökéletesen kell egybeesnie a megfelelő pillanattal, s ezt kidolgozni, ilyen rövid idő alatt – ez koncentrációt és teljesítményt kíván. Talán indokolt a kérdés: miért választ a színház olyan darabot, ahol nem adja magát könnyen a siker?
Mert ezt érezzük méltónak. Ezekről a darabokról gondoljuk azt, ezekről a komoly odafigyelést, gondosságot és munkát igénylő komédiákról, hogy megvan bennük a színházi mutatványnak az az aranyfedezete, amiért érdemes színházba menni.

Forrás: Centrál Színház

Értékelés: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)