A SZÍNÉSZ, az ideális partner, az intuitív művész - Józsa Imrét búcsúztatják művésztársai

Józsa Imrét, a Jászai Mari-díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével is kitüntetett színművészt búcsúztatják színésztársai. A számos emlékezetes film- és szinkronszerep mellett közel negyven esztendeje (1978 óta) volt a József Attila Színház társulatának tagja, 2011-es alapítása óta pedig oszlopos tagja volt az infokommunikációs akadálymentesítéssel játszó HADART Színháznak is.

Háda János, színművész rendező, a HADART Színház alapító-vezetője, aki nemcsak a HADART Színházban, hanem a József Attila Színházban is évtizedekig kollégája és barátja volt, így emlékezett:
„Vannak kicsi óriások, akik nem arra törekszenek, hogy minél nagyobbá váljanak, csak teszik a dolgukat nagy óriásokat megszégyenítő módon, csodákat alkotnak estéről estére a színpadon örömet okozva, katarzist teremtve, vagy könnycseppeket csalva az emberek szemébe, ott akkor abban a pillanatban óriássá válnak. Akik részesei lehetnek ezeknek a pillanatoknak, soha nem felejtik el a nevét A SZÍNÉSZNEK.
Józsa Imre nevét rengetegen ismerik. Nem volt celeb, nem folyt a televíziókból, a filmvászonról is sokan csak a hangját ismerték, mégis tudtak róla és tisztelték a művészetét. Minden este belehalt a szerepbe, amit játszott. Több száz szerepbe bújt, és több százezer embernek okozott örömet. Bátran mondhatom őt a KIS NAGY EMBERNEK. Az én szememben ő egy színészóriás. Az igazi. Aki mikor már nem volt egészséges bevánszorgott az Oscar című előadásra, bevett egy fájdalomcsillapítót, beállt a takarásba, majd belépett a színpadra, fényt kapott, és két és fél órán át komédiázott, ezer fokon égve, táncolva fogadva a vastapsot a sikert, majd lehullott a függöny, és betegen hazasétált. Ezt nevezem én ÓRIÁSNAK.
25 éve ismerem. Nincs múlt idő bennem, hiszen még mindig ő a színészi példaképem. Mindig itt lesz, mintha bármikor felhívhatnám. Nem mindig voltunk jóban, de a mi kapcsolatunk így volt emberi. Mindig úgy köszönt: „Szia, kisgyerek!”. Nagyon sokat tanultam tőle. Alázatot, tökéletesre törekvést, és sok-sok színészi praktikát.
Nem búcsúzom, csak elköszönök egy időre. Sajnálom, hogy ez a földi társulat egy óriási művésszel szegényebb lett, de mostantól jelentősen erősíteni fogja az égi társulatot. Holnaptól ott van olvasópróbája.”

Vándor Éva, Jászai Mari-díjas színművésznőnek, a HADART Színház tagjának Józsa Imre volt az ideális partner:
„21 évet töltöttem a József Attila Színházban, ő közel negyvenet. Ő már ott volt, amikor én odamentem, úgy fogadott, mintha a testvére lennék. Bizalmas barátok, összetartó kollégák voltunk. Sokat beszéltünk, az életről, a színpadról, rengeteg szerepet játszottunk együtt, volt a fiam is, volt a szeretőm is, mindenféle szituációt megértünk együtt. Nagyon lelkiismeretes volt, vele mindig meg lehetett beszélni, mit és hogyan csináljunk a színpadon. Ha lehet valakire azt mondani, hogy ideális partner, akkor ő az volt. Az ember nagyon sok mindenkivel dolgozik ebben a szakmában, de olyan igazi ideális partner nem sok van. Nekem ő az volt, és remélem, én is az voltam neki. Szerethető, édes ember volt, az életben is és a színpadon is. Mindig volt valami vicce, de ahogy szoktuk mondani „a humorban nem ismerek tréfát” - ez volt rá jellemző. Mindig mindent komolyan vett, kidolgozta, előadásról előadásra, estéről, estére, mindig továbbfejlesztette a szerepét.
Nagyon sokat gondolkodott a szerepein, de mindent leginkább a szívéből oldott meg. Még akkor is, amikor humoros figurákat formált, mert nagyon komolyan vette a hivatását. Minden humoros darabba belecsippentett egy kis tragédiát, ahogy minden tragikus szerepében ott csillogott a humor is. Ebben az eszenciában tartani egy-egy szerepet, ez az, amit a mesterségünk csúcsának hívnak, ez a legkifinomultabb színészet. Nagyon szeretett szinkronizálni is, a hangja ott cseng a közönség szívében. Alázattal és precízen dolgozott, sokat foglalkozott azzal, hogyan legyen egy-egy szerepe magától értetődő és természetes, mégis műalkotás, de felismerhetően emberi. Hatalmas amplitúdókkal bírtak az érzelmei mind a színpadon, mind az életben. Nagyon fog hiányozni, sőt már most is hiányzik! Betöltetlen marad ez az űr…”

Értékelés: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)