A szerelem ideje

John Crowley, a Brooklyn és A bűn hálójában rendezője ezúttal is két jól ismert, nagyszerű színésszel (Andrew Garfield, Florence Pugh) készítette különleges látásmódú, megható és nehezen felejthető filmjét.

A film különleges érdekessége, hogy a történetet nem-lineáris szerkezetben meséli el, ugrálva az időben, hogy megmutassa a szereplők életének jelentős pillanatait. A gyönyörű képi világ és Bryce Dessner lebilincselő filmzenéje fokozza az érzelmi hatást, míg a forgatókönyvet Nick Payne írta, aki a finom emberi drámák mestere.

Almut (Florence Pugh) és Tobias (Andrew Garfield) véletlenül fut össze – de szó szerint. A lány elgázolja a fiút, és a baleseti sebészet folyosóján várakozva van idejük beszélgetni. A beszélgetésből futó kaland, a kalandból életre szóló szerelem lesz. A menő sztárszakácsnő és a világban helyét kereső srác összeköltözik, és együtt is marad. Gyerekük születik… de a boldogság sosem tart örökké – és rájuk is vár néhány nagy tragédia.

Olyan utat járnak, amelynek csak az idő szigorú törvényei szabnak határt. Meg kell tanulniuk, hogy akár vakmerő, akár óvatos döntéseket hoznak, minden pillanatot külön-külön kell élvezniük: hiszen a jövő alig számít, amíg a jelen pillanat csodálatos.

Érdekesség, hogy Florence Pugh és Andrew Garfield már korábban is lenyűgözte a közönséget közös megjelenésükkel, és mindketten Marvel-karaktereket is játszottak: Garfield Pókembert, Pugh pedig Yelena Belovát alakította. Ez a film azonban teljesen új oldalról mutatja be őket, erőteljes alakításuk miatt.