Bolond Istók

A film visszarepít a reformkori Magyarország időszakába, amikor 1836-ban az alig 19 éves Arany János vándorszínésznek állt. A társrendezőként is közreműködő Hegedűs Georgina forgatókönyvéből, Rohonyi Gábor rendezésében megvalósult film ezt az eseménydús fél esztendőt eleveníti fel, amit a később híressé vált költő élete titkolt, szégyellt periódusaként tartott számon.

A film főhőse az alig 19 éves Istók (Liber Ágoston) arról álmodozik, hogy színész lesz, így hátat fordít a tanulásnak és otthagyva a neves Debreceni Kollégiumot csatlakozik egy vándorszíntársulathoz. Kezdetben csak színfalak mögötti munkákat kap, de igyekszik elérni, hogy a világot jelentő deszkákra léphessen, ráadásul ezt a vágyát még inkább felkorbácsolja a társulathoz kalandos úton csatlakozó ifjú színésznő, a rejtélyes múltú Sári (Gellért Dorottya), akihez kezd egyre jobban vonzódni. A lány sem közömbös iránta, de a kapcsolatukat olyan viharok kísérik, amelyek Istók reményeit és szándékait a színpadon és a kulisszák mögött egyaránt próbára teszik. Nehéz döntések várnak rá, amik az egész életére hatással lesznek.

Arany János már az ötvenen is túl jutott, mire – Istóknak nevezve magát - sok iróniával és kihagyással először vetette papírra a fél éves színészkalandját a soha be nem fejezett Bolond Istókban. A film ezt az időszakot, a későbbi költő életének sokáig féltve takargatott, szégyellt - és ezért titokban maradt - zsákutcáját mutatja be, amely őt művésszé és emberré formálta, egyúttal azzá az Arany Jánossá is tette, akit mindannyian ismerünk. A tehetségét kutató, önmagában elhivatást érző, ambíciókkal és reményekkel fűtött ifjú a színészek között kerül szembe először a dilemmával, ami későbbi élete legfontosabb iránytűje lesz: tud-e “ember lenni mindég, minden körülményben”?