Valentin napi szubjektív filmes összeállítás II.

Következzenek azon alkotások, amelyek megédesíthetik, vagy esetleg megkönnyeztethetik a szerelmesek napját. Mindezt természetesen magas színvonalon és érzelmesen.

Nem túlzás azt állítani, hogy Shinkai Makoto háromfelvonásos mesterműve a valaha volt egyik legszebb és legmegindítóbb szerelmi történet, amelyet a mozi több mint száz éves története során készítettek. A Másodpercenként 5 centiméter voltaképp egy meseszép poetikus film: csodálatos képeivel elvarázsol, mély mondandójával elgondolkodtat és a megnézése után napokig foglalkoztat. Az emberi érzések tökéletesen és megindítóan jelennek meg a műben, olyan finoman vezérelve, amire csak a legalaposabb rendezői kéz képes. Az anime számtalan katarzis közeli állapottal rendelkezik, amelyek remekül ellensúlyozzák a drámai és megrázó részeket, amelyek a film központi részét adják. A három különálló, mégis szorosan összekapcsolódó fejezet Takarin keresztül mutatja be, milyen is az, amikor az üveghegy darabjaira törik és a fakó, keserves valóság váltja fel a reményeinket és álmainkat, még ha a megváltás ott van tőlünk karnyújtásnyira, csak nemes egyszerűséggel képtelenek vagyunk észrevenni, felfogni. Shinkai Makoto viszotn szerencsére nem hagyja teljes csalódottságban főszereplőjét és a nézőt, számtalan olyan momentumot kapunk a filmben, amelynek hatására az érzelmi balansz helyreáll, elvégre mégiscsak az élet - amely oly mulandó, akár a lágyan hulló cseresznyefa virágok - egy szeletét mutatja be a Másodpercenként 5 centiméter. De még hogyan! Shinkai Makoto alkotásának képi világa kétséget kizáróan a japán rajzfilmek egyik legékesebb darabja, állejtően szép és valósággal letaglózó erejű. A végletekig életszerű helyszíneket és fantasztikusan animált karaktereket láthatunk, amelyek hiba nélkül jelennek meg a vásznon, szinte euforikus formában. Külön meg kell említeni a már-már lírikus magasságokba emelkedő fénnyel való játszadozást, amivel Makoto döbbenetes hatást képes elérni, a legegyszerűbb jeleneteknél is.
Kevés olyan mozi van, amely megérdemelné azt a hőn áhított titulust - amely sokszor jogtalanul hangzik el a publikum szájából -, hogy "Ezt a filmet mindenkinek látni kell!".

A cseh új hullám nagy sikerű rendezőjének harmadik filmje, az Egy szöszi szerelme egy egyszerű történetet mesél el, szatirikusan, komikusan és szerelemmel átitatva. Milos Forman éles társadalomkritikával és gondos karakterábrázolással ellátott filmje a szocializmus maradi és vértelen világnézetével szembemenő alkotás. A meglehetősen sajátos alapszituáció ötletesen és sajátosan bomlik ki egy szövevényes történetté alakulva, ami a fiatalkor bolondságait, csalódásait és roppant heves érzelmeit igyekszik bemutatni, humoros és sokszor már-már drámai momentumokkal, leheletnyi erotikával és huncutságokkal dekoratívan fűszerezve.
Hana Brejchová életvidám és derűs szőkeségként domborít a vásznon, sokszor kiszámíthatatlan és logikátlan tetteket követve el, miközben szíve képtelen racionálisan működni, így hol ennek, hol annak a férfiúnak verdes. Vladimír Pucholt a nőcsábász művész bőrében nyújt emlékezeteset, egyszerre szimpatikus és elidegenítő hódítóként.
Az Egy szöszi szerelme a paródia és a romantika elemeit vegyítve, a társadalomkritika köntösébe bújva szórakoztatja a könnyed, de mégis tartalmas filmre vágyó közönséget. A szertelen és üde mű megérdemelten tartozik az akkori kor kultikus alkotásai közé sőt, a mozgóképek nagyjai közé, hisz mi más, ha nem zseniális alkotás, amely egy egyszerű családias ágyjelenetet örökké megmaradó bohózattá képes alakítani.

A Diploma előtt szerelmes cselekménye a vígjáték és drámai elemek mögé bújtatva nem kevés szatírával és ironiával viseltetik a korabeli Amerikáról, különös tekintettel a fiatalok életéről. Mike Nichols merész helyzetekkel és szituációkkal igyekezett bemutatni azt a közeget, élethelyzetet, amibe egy frissen végzett diák, vagy csupán egy, a ifjúság gyönyöreit élvező, de még éretlen fiatal keveredhet. Vágy, gátlástalanság, a csábítás folyamán könnyen oldódó moralitás, az őszinte szerelem, a kétségbeesés és hasonló, mélyenszántó emberi érzelmek jellemzik a filmet, erotikával, komédiával és drámával fűszerezve. Nichols filmjének valódi ereje a remek tartalmi elemeken túl zseniális színészi játékokkal örvendezteti meg a nézőt. Az akkor a harmadik ikszet betöltő Dustin Hoffman élete egyik legjobb alakítását nyújtja a kezdetben félős és kissé szerencsétlen Ben szerepében, a mű végére céltudatos magabiztos férfit faragva karakteréből. Murray Hamilton erőteljes karakterének bőrében az érett, elégedetlen és elhanyagolt feleségként képes a becstelenség útjára lépni kiszemeltjével, miközben láthatólag élete darabokra hullott és csak pár apró szilánk tartja látszólag egyben.
A Diploma előtt okosan és ötletesen merít a különböző műfajokból, sajátos egészt alkotva, miközben nem röstell művészi elemeket is alkalmazni. Nichols filmje alapműnek számít a romantikus művek terén, azonban nem kérdéses, hogy ezt joggal érdemelte ki, köszönhetően a rendező zsenialitásának és a számos nagy gonddal összeválogatott komponensnek, melyek közül a színészgárda a képi megoldások, valamint a tökéletes és fülbemászó zene kiemelése több, mint kötelező.

Marc Webb első nagyjátékfilmje, az 500 nap (nyár) egyáltalán nem egy szokványos romantikus film. A linearitást mellőző mű remekül és magabiztosan manőverezik az időben, ugyanis az ötszáz nap nem egyenletesen, hanem ugrálva a különböző események között telik. Ne csodálkozzunk tehát, ha a meghitt és idilli képsorok után egyből ellenszenvvel találkozunk, miközben akár több napot is előre, vagy visszalépett a film a történetben. Summer és Tom együttléte már az elejétől fogva egyértelmű a néző számára, hiszen csak az egyik fél próbál építeni rá, tervez hosszabb távra, míg a másik csupán viszonynak, de semmiképp sem "megtaláltam az igazit" típusú kapcsolatnak tekinti kettőjük helyzetét.
Zooey Deschanel és Joseph Gordon-Levitt kiváló választás volt a főszerepekre, előbbin látszik, hogy szinte csak magát kellett adnia, játéka tiszta és könnyed, míg férfi partnere tökéletesen alakítja a fehér lovon érkező, de rengetegszer pofára eső hősszerelmest. Realisztikus játékuk kapcsán hamar érzelmi kapcsolatot épít ki velük a néző, miközben együt örül és bánkódik a párral. A hiteles és jó alakítás azonban nem csak a fő, hanem a mellékszereplők ismérve is, akik a jó tanácsokat és mentorként viselkedő húgitól kezdve a megértő és hidegvérű főnökig át, mind-mind hozzájárulnak a film felejthetetlenné tételéhez.