Superman - Az Acélember a filmvásznon

Richard Donner nagy sikerrel hozta újra a nézők elé, ezúttal egész estés filmként minden idők egyik legismertebb szuperhősét. Filmje Christopher Reeveből sztárt, a képregény-adaptációknak pedig újabb mérföldkövet rakott le. Ehhez nem kellett más, mint az Acélembert övező kultusz, olyan színészek közreműködése, mint Marlon Brando, és a korhoz képest magas szinten művelt trükkök és effektek alkalmazása, amelyeknek köszönhetően a Superman egy olyan szórakoztató filmmé lépett elő, amelyet - néhány szépséghibája ellenére - ma is sokan vesznek le a polcról.

Sajnos a következő rész kapcsán nem lehetünk ennyire pozitívak. Banalitás, nevetségesség - rossz értelemben -, és egyéb keserű pirulák mérgezik az amúgy nem rossz összképet a Superman 2 kapcsán. Azonban "komolyabb" rossz fiúkat kapunk - Gene Hackman újfent kiválóan teljesít -, és a feszültség is magasabbra hág. Azonban így sem több a film egy könnyed, de gyorsan múló élménynél, ami nem igen érdemel az apróbbnál nagyobb helyet emlékezetünkben.

Aki úgy érezte, hogy Superman veszít erejéből, az a harmadik rész kapcsán már biztos lehetett benne. A "vicceskedés" az egekben, de a néző úgy érzi, ő a tréfák áldozata. Hiszen palira vették, nem erre számított az Acélember újabb kalandjában. Az igénytelenség, a minden jó poénra jutó tucatnyi rossz, a suta történet és az összedobáltnak ható komponensek izgalmat és örömöt szinte képtelenek kiváltani, csalódottságot azonban annál inkább.

De a szekér ha szétesőben is, de ment tovább, így hát jöhetett a negyedik rész. Az abszolút B. Reeve azon ígéretektől hajtva, hogy majd komolyabba ajánlatokkal is megkeresik, újfent magára öltötte Superman jelmezét, de bár ne tette volna. A rossz hírű Canonn stúdió kaparintotta meg a jogot, hogy leforgassa a mozit - bár azt kétlem, hogy a megalázásra is engedélyt kaptak volna... -, azonban egy percig sem érezték, hogy az alsó kategóriából távozniuk kellene holmi Acélember, rajongók és a többi miatt. Inkább rátettek egy lapáttal, így nyugodtan illethetnénk a film egyes jeleneteit "ZS" minősítéssel is. Szánalmas akció, említésre alig méltó játékok, röhejes trükkök és a humornak fityiszt mutató vígjáték-elemek. Jobban károsítja Supermant ez a film, mint egy adagnyi kriptonit...

Hosszú szünet után 2006-ban visszatért Superman. Rég nem láthattuk - a történet szerint is - , de mintha a legrégebbi ismerős tért volna vissza. A Superman visszatér ugyanis meglehetősen hasonlít az 1978-as elődhöz. Ami valljuk be, inkább hátrány, mint előny. Az egész film ugyanis sótlan. Több akció, több vagy legalábbis hatásosabb dialógus, trükk, meglepetés, történet... kellett volna. Szép és jó dolog a tisztelgés és a gyökerekhez való ragaszkodás, de hiába, ha unalomba fullad a produkció. Így nem lett több a 2006-os film egy, az előtte lévő két résznél lényegesen jobb, de az átlagosnál porszemeknél sem több alkotásnál. Kár érte.

Az Acélember viszont minden hiányosságot, rossz dolgot kijavított és ismét itt van Superman, igaz maga a név és az S betű (ami a reményt jelenti) kicsit háttérbe szorul, a történet viszont kiváló.

Értékelés: Nincs Átlag: 4.5 (2 szavazat)