Miklós Tibor, aki elsősorban dalszövegíró

…másodsorban pedig a magyar musical megteremtője - folytathatnám a sort, valamint egy hatalmas életművel rendelkező szerző, aki mindig a háttérben mozog és irányít. A Freddie Mercury-emlékkoncert kapcsán – amely tavaly már nagy siker volt- beszélgettem vele, s mivel több évtizednyi munka áll mögötte, nem mellőzhettem életműve szemezgetését sem, még ha csak pár kérdés erejéig is.

A köztudatban, mint dalszövegíró vagy ismert, pedig pályádat színházvezetőként kezdted. Mikor kezdődött a máig tartó „szerelem”? Hogyan jött képbe a dalszövegírás illetve a fordítás?
Úgy látszik az idő homályába veszett a dolog vagy nem menedzselem magam annyira!:-) Szóval én dalszövegíró vagyok és az egész zenei világba rockerként csöppentem bele. Többek között a Generál együttesnek és jó néhány szólistának voltam a szövegírója. Aztán 1972-ben kapcsolatba kerültem a Jézus Krisztus Szupersztár c. darabbal, mint szintén szövegíró. Igaz később készült belőle oratórikus előadás, egy musical; s ekkor nyitottam a színház felé. Színházvezető és rendező lettem, de igazából a dalszövegírás felől indultam és azt is végzem a mai napig. Ezt a munkát (életművemet) díjazták nemrég egy Életműdíjjal. Emellett azonban a színház sem szorul háttérbe. Úgy gondolom, hogy egy elég tisztességes életmű van mögöttem az adaptációk, fordítások és a dalszövegek révén.

Az egykori Rock Színház alapító tagja is vagy. Mennyire volt nehéz létrehozni új színházat a régi rendszerben?
Amikor ezt elhatároztuk, már volt egy előkép a Jézus Krisztus Szupersztár szellemében. Már tudtam egy kis társulatot szervezni, egy kis közösséget. Arra gondoltam, hogy ezt meg lehetne csinálni állandó társulattal is. Kellett hozzá egy zenei ember, aki hasonlóan gondolkodik, mint én, aki szereti ezt a dolgot. Magától adódott, hogy a Generál-beli szerzőtársam, Várkonyi Mátyás lesz a megfelelő ember. Ehhez jött maga a társulat, amely a mai napig létezik, csak összevissza és mindenféle állami támogatás nélkül.

Mitől jó egy musical illetve egy színházi darab?
A musical alapismérve illetve egyik alapja, hogy mindig valamilyen értékes irodalmi anyagra épül. A legtöbb musical így jött létre, a West Side Story-n keresztül a My Fair Lady-n át egészen a Chorus Line-ig rengeteg darabot említhetnék még. A mai napig ez akkor igazi, ha valamilyen irodalmi értéket, gondolatot vagy tartalmat közvetítünk. Azaz a zenés színház nyelvére fordítjuk le. Említhetném az Anna Kareninát vagy a Vörös Malmot, vagy a csodálatos Szabó Magda-műből készült Abigélt is. A Menyasszonytáncnak is volt előképe, hiszen az egy erdélyi magyar író színdarabja volt. Mindehhez jó zene is kell, hogy párosuljon, mert jó zene nélkül jó musical nem létezik. Nagyon nagy szerencsém volt, hogy ilyen fantasztikus zeneszerzők társa lehettem, elsősorban gondolok itt Kocsák Tiborra, Várkonyi Mátyásra, Kemény Gáborra, és még sorolhatnám a neveket. A nemzetközi musical élvonalában pedig Bernsteintől Webberig számos híresség társszerzője lehettem. Borzasztó jó volt azonosulni, társulni velük. Azt hiszem, hogy ez a két legfontosabb alapkövetelménye a musicalnek, hogy ha a szövegíró fel tud nőni a remek alapanyaghoz, muzsikához és kihívásokhoz, akkor már szinte biztos a siker. Nagyon ritka az, ha egy kitűnő alapanyagból a színház nem tud egy sikeres és jó előadást csinálni.

Szerinted hogyan lesz valakiből – többé-kevésbé profi - musicalénekes vagy színész? Említs pár példát, akikre a mai napig büszke vagy!
Azt kell mondanom, hogy ma már nagyon sokan nőttek fel a musical szeretetében, bűvöletében és ismeretében. Manapság már remek előadói körből lehet válogatni. Büszke és boldog vagyok, hogy nagyon sok remek tehetség elindításában és későbbi sikerében is részt vehettem. Egyébként fura lenne, ha itt most neveket kezdenék el felsorolni, sőt a könyvemben (Musical – a szerk.) le is vannak írva, az új tehetségekhez pedig említhetném az Operett vagy a Madách Színház remek társulatát. A színpadon levő 20-30 emberből 15-höz biztos, hogy közöm van. :-) Ha pedig lemegyek vidékre egy előadásra, akkor legalább öten-hatan jönnek oda hozzám, akik kapcsolódnak a személyemhez ilyen értelemben. Sajnos az a baj, hogy a tehetségeket nem a színházi szakemberek nézik meg vagy választják ki, bár én nagyon sok tehetséges fiatallal találkoztam. A lényeg, hogy összetett tehetségű embereket kell keresni. Tehát nem elég, ha valaki jól énekel, jól táncol vagy jó előadó: legyen összetett a dolog! Azt vettem észre, hogy munkám legnagyobb részét a tehetségek felkutatása teszi ki, ami nem baj. Figyelni és keresni kell, hogy hol van egy „aranyrög”, amit csiszolni, javítani kell később. :-) Nagyon boldog vagyok, hogy pl. Vágó Zsuzsit látom szerepelni az Operettben. Mikor hozzám került – Toldi Mari ajánlásával – senkinek sem kellett, most pedig népszerű és sikeres.

Adódik a kérdés az ismét bemutatásra kerülő Freddie emlékkoncert kapcsán, hogy a világhírű We Will Rock You jön-e hozzánk? Esetleg készül-e magyar változat?
Magyarország még nem musical nagyhatalom és ezért nem adnák oda az engedélyeket könnyen, helyette sok pénzt kérnének egy adott premierért. Ez pedig most még nem lehetséges. Rájöttem arra is, hogy ezt a történetet nem is kell kifejezetten musicallé formálni, a szó hagyományos értelmében. Ezért jött létre az emlékkoncert, a szeánsz-koncert, mert itt szabad kezet kaphattunk az összeállításban. Ráadásul nem egy embernek kell Freddie-t megjelenítenie, hanem egyszerre többen is lehetnek a színpadon a különböző korosztályokból.

Milyen új darabterveken dolgozol?
Kocsák Tiborral most mutattunk be egy Szegény gazdagok adaptációt, amely hatalmas siker volt, musical-operát, és vázlatszinten ugyan, de már a Mester és Margarétával is elkezdtünk foglalkozni. Ezenkívül két kevésbé ismert zeneszerzővel is vannak elképzeléseim, Lőrincz Ádámmal a fiatal és nagyon tehetséges muzsikussal, és egy Pécsen élő zeneszerzővel, Papp Zoltánnal is. Mindezek mellett, ha lesz kellő anyagi keretünk, szeretném a Fame és a Rent című darabokat is felújítani, úgy gondolom, mindkettő eléggé aktuális, főként az utóbbi.

tz